Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek
Galvani dolgozatának megjelenése után tudósok százai kezdték megismételni a bolognai professzor kísérleteit. De hiába áldoztak fel ezernyi békát a tudomány oltárán, az "állati elektromosság" tanát nem sikerült igazolniuk Kommentár az elektromos erők és az izommozgás kapcsolatáról. 0,riási vihart kavart Galvani dolgozata a _ tudományos világban. A francia forradalom társadalmi eszméitől felbolygatott Európának megtetszett a forradalmian új tudományos eszme. Aki csak tehette, a neves professzor tanulmányát bújta, s azonnal a gyanútlan békák után vetette magát. 1792-ben tanulmányának különlenyomatát Galvani elküldte a szomszédos padovai egyetemre is professzortársának, Alessandro Voltának. A negyvenhét éves, energikus fizikus nem sokat habozott. Sorról sorra megismételte Galvani kísérleteit, de közben gyanút fogott: az “állati villamosság” keletkezésében talán nagyobb szerepe van a fémeknek, mint a békáknak. A padovai professzor egyáltalán nem volt kezdő az elektromosság kutatásában. Néhány évvel korábban olyan elektroszkópot szerkesztett, amellyel minden korábbi eszköznél érzékenyebben lehetett kimutatni a villamos töltésű testek feszültségét. (Ezt a fogalmat körülbelül úgy képzelhetjük el, hogy ugyanaz a vízmennyiség egy széles fazékban alacsonyabb szinten áll, mint egy keskeny csőben. Azonos befogadóképesség mellett a cső “feszültsége” nagyobb.) Ezt a feszültséget mutatta ki az elektroszkóp két elágazó szalmaszála. Volta gyanúja csak fokozódott, amikor nekilátott, hogy megismételje Johann Sulzer kísérleteit. O is fémdarabokat kezdett nyalogatni, mert úgy vélte, hogy a különféle élettani hatásokat a két különböző fém találkozása idézi elő. Vékony ónlemezt helyezett a nyelvére, ezüst kiskanalat a nyelve tövére, és a két fémet összeérintette. Pár pillanat múlva ő is érezte a savanyú ízt. Lényegében azt csinálta, amit ma is sokan tesznek, ha meg akarnak győződni arról, van-e még áram egy laposelemben. Nyelvükkel egyszerre érintik meg a két fegyverzetet, és ha csípős, sós ízt éreznek, bizonyos, hogy az elem még használható. Minthogy Galvani professzor értekezésének megjelenésekor választották Voltát a Royal Society tagjává, így hát 1793-ban a Királyi Társaság filozófiai közleményeiben adott hangot kételyeinek Galvani “állati villamosságával” kapcsolatban. 1794-ben pedig már ezt írta egyik tudóstársának: “Mit gondol Ön az úgynevezett állati villamosságról? Ami engem illet, én már régóta meggyőződtem afelől, hogy az egész hatást eredetileg az váltja ki, hogy a fémek valamely nedves testhez vagy magához a vízhez érnek.” olta közleményei nyomán a tudósok két táborra szakadtak, és ádáz vita indult meg közöttük. Volt, aki esküdött rá, hogy igaza van Galvani professzornak, mert néha még fémek jelenléte nélkül is megfigyelhető a rángás a békacombokon. A 56
