Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Mindenki kamerája
Mámorosán tobzódtak az ötletek a detektívkamerák divatjának idején. Néhány típus 1882-ból: revolverkamera, amelynek csövében az objektív, dobtárában pedig tíz kicsi fotólemez kapott helyet; nyakkendő mögé rejtett fényképezőgép, dísztűnek álcázott lencsével; mellény alatt hordható kamera hat negatívval szerte nagy sorozatban kezdték gyártani a száraz üveglemezes negatívokat, ez pedig újabb felfordulást idézett elő. 1880-ban kitört a detektívkamera-láz. Bár ennek az ügynek később semmi kö'ze sem volt a detektívekhez, Thomas Bolas műszerész könnyelmű elnevezése arra utalt, hogy divatba jött az élet rejtett pillanatainak rögzítése, a gyorsfényképezés. A száraz lemezekkel együtt ugyanis eltűntek a nehézkes, háromlábú fényképezőgép-állványok, a bőrönd méretű, fából ácsolt kamerák, a súlyos üveglemezek, a sátorként hurcolt sötétkamrák. A pillanat-fényképezés lehetővé tette, hogy apró és könnyen elrejthető fényképezőgépek kerüljenek forgalomba, hiszen az előhívás, a rögzítés, a pozitív elkészítése különvált az exponálás egyszerű műveletétől. Nehéz volt ellenállni a csábításnak: ut- t cán, strandon, kiránduláson vagy bárhol az élet forgatagában mindenki “lekaphatott” olyan jeleneteket, amelyek azelőtt sohasem kerülhettek negatívra a bemozdulás veszélye miatt. Az egész világon végigsöpört a detektívkamerák mániája, hiszen a megragadott pillanatok bűvöletét kínálta mindazoknak, akik belementek ebbe az üdítő és gondtalan játékba. A feltalálók tobzódtak az ötletekben, hogy miként lehet álcázni egy apró kamerát. Hemzsegtek ekkoriban a pisztoly formájú, a zsebórára, színházi látcsőre emlékeztető fényképezőgépek, de voltak olya- i nők is, amelyeket vastag könyvben, nyakkendőtűben, kalapban vagy sétapálcában lehetett elrejteni. A száraz lemezek sikeréről 1881 februárjában már így számolt be olvasóinak a Scientific American: “Két évvel ezelőtt (amikor általánosan ismertté vált) az egész fotográfus világot felbolygatta az a bejelentés, hogy C. Bennett úr mindössze töredéknyi idő alatt tud képet kapni egy kamerában, mint amennyi bármely addig létező el- * járáshoz szükséges. Az általa alkalmazott eljárás dr. Maddox módszerén alapul, mely szerint egy üveglapot folyékony zselatinban eloszlatott ezüstbromiddal vonnak be, és száradni hagyják. A londoni Pali Mailben nemrég tartott fényképészeti kiállításon arra a gyorsaságra láttunk példákat, amire a zselatinos eljárás képes. Egy hatvanmérföldes (kb. száz kilo-540
