Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Mindenki kamerája
méteres) óránkénti sebességgel száguldó vonat fotólemezén igazán csodálatra méltóan éles volt a kép. A másodperc '/150 része rövid idő, mégis ennyi kellett csak a kép elkészültéhez.” E^gy nagyra törő amerikai fiatalember a É>Niagara-vízeséstől keletre fekvő Rochesterben ekkor alapított egy kis céget a száraz lemezek gyártására. A huszonhét éves George Eastman azonban már újabb terveken törte a fejét. Jól látta, hogy az üveglemezek még túlságosan bonyolultan kezelhetők és törékenyek azoknak a számára, akik csak most ismerkednek a fényképezéssel. Ezért három célt tűzött maga elé: először is találni kell az üveg helyett egy hajlékony hordozóanyagot, másodszor meg kell oldani az emulziós bevonás gépesítését, harmadszor pedig ehhez a hajlékony - tehát föltekercselhető - negatívhoz megfelelő kamerát kell szerkeszteni. Az üzem laboratóriumában sok kísérletezés után végül sikerült olyan eljárást kidolgoznia, amellyel 2,4-3 méter hosszú papírszalagokat lehetett bevonni zselatinos emulzióval. Csakhogy ez olyan bevonat volt, amelyet megfelelő módszerrel el kellett távolítani a papírról, így a negatív végül egy üveglapon alakult ki. “Lehúzós filmjére” George Eastman 1884. október 14-én kapott szabadalmat, így most már teljes energiájával hozzákezdhetett találmányának hasznosításához. Az Eastman Száraz Lemez és Film cég 1885-ben alakult meg, és még ugyanebben Céltudatosan egyszerűsített formájával és szerkezetével a legendás dobozkamera, a Kodak N°1 felkeltette a vágyat a fényképezés iránt. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy exponálás után a többi munka már az Eastman cégre várt: az egész dobozt el lehetett küldeni a gyárba a film előhívására. Ha azután az amatőr új filmet fűzött a görgők közé, a tokot hátulról csúsztatta a kamerába--------------------^ az évben forgalomba kerültek a különféle méretű papírtekercses negatívok, sőt egy kis detektívkamera is, amellyel egymás után 24 felvételt lehetett készíteni. Eastman később így emlékezett erre a vállalkozására: “Kezdettől fogva sikeres volt, de a film használatát az hátráltatta, hogy a céghez Eastman 1884-ben olyan papírtekercset dolgozott ki, amelynek zselatinos emulzióját előhívás után lehúzták, és üveglemezre ragasztották. Ez a felvétel a harmincéves feltalálóról készült egy kísérleti papírnegatívra 541
