Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Mindenki kamerája
A zselatinos szárazlemezek megjelenésével döntő fordulat következett be 1878-ban a fényképezés történetében. Nem kellett többé bőröndnyi felszerelést hurcolnia magával a fotográfusnak! Csupán egy könnyű fényképezőgépre volt szüksége. Ekkor kezdtek zsugorodni a kamerák után is fényérzékenyek maradnak az ezüstdrótok. Sokáig csak sötétben tapogatózott, mert mindössze annyit tudott, hogy valami ragadós és átlátszó anyagra lenne szüksége. Aztán hosszas keresés után mit talált a legalkalmasabbnak? Az enyvet, amit vízben oldva a mai napig is használnak az asztalosok. Ennek persze egy tisztább és kocsonyásabb változatát alkalmazta: a zselatint. És az eredmény bámulatos volt! A zselatinos ezüstbromiddal bevont üveglemezeket tetszés szerinti ideig tudta Maddox tárolni. Nem kellett félnie többé a beszáradástól, nem kellett az exponálás után visszarohannia a sötétkamrába, nem kellett többé sietnie az előhívással. Igaz, hogy' a lemezek érzékenysége még elmaradt a kollódiumos negatívokétól, mert ugyanazt a témát 30-90 másodperces megvilágítási idővel tudta csak rögzíteni az orvos. De a fotós lap szerkesztője elragadtatottan jegyezte meg a cikk bevezetőjében, hogy ez “a legszárazabb száraz eljárás”. Valójában ez az előny mindenért kárpótolta a fényképezőket. Mégsem tudott sikerre vergődni az új .eljárás egészen addig, amíg egy' másik fotós, az angol Charles Harper Bennett nem követte el azt a könnyelműséget, hogy kandallója mellett túlságosan hosszú ideig tárolta száraz fotólemezeit. Amikor ugyanis később elkészítette felvételeit, bosszankodva tapasztalta, hogy túlexponálta a negatívokat: túl érzékenyek voltak! Bizonyára valami ilyen véletlenen múlott, hogy Bennett rájött a száraz lemezek “érzékenyítésének” legegy szerűbb módszerére. Megfelelő kísérletek után arra az eredményre jutott, hogy ha az emberi test melegénél valamivel alacsonyabb hőfokra melegíti negatívjait, akkor ezeknek az érzékenysége legalább a hatvanszorosára nő. A fényképezés ezzel belépett a másodperc töredékeinek világába! Charles Bennett ugyancsak a British Journal of Photographyban tette közzé felfedezését, s ez az 1878. március 29-i cikk az utolsó szög volt a nedves lemezes eljárás koporsójába. A következő évben már világt 539
