Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
0diver Lodge ezt már nem bírta idegek_ kel. Azonnal tollat ragadott, és hat nappal később a The Times június 17-i száma már ezt a levelet közölte tőle: “Úgy látszik, számos személy azt hiszi, hogy Hertz-hullámok segítségével a téren át küldött jelek és a vasreszelékkel töltött Branly-cső révén nyert vétel olyan új felfedezés, amelyet Signor Marconi tett, aki nemrég néhány részlet tökéletesítését érte el. Jól ismert a fizikusok előtt, és talán a nagyközönség is szívesen veszi azt a közlést, hogy jómagam 1894-ben mutattam be a jelátvitelnek lényegében ugyanezt a módszerét. Készülékem nagyon élénken működött az egyetemi kollégium négyszögében, körülbelül 60 yard (kb. 50 m) távolságon, és úgy becsültem, hogy az érzékelés határa mintegy fél mérföld (kb. 800 m) lenne... Marconi főként Righi professzor tanácsaival és a Brit Posta támogatásával keméj nyen dolgozott, hogy módszerét gyakorlati sikerre vigye. Ezért minden elismerés megilleti - nem feltételezem, hogy Signor Marconi ennél bármi többre tart igényt -, de azoknak a kifejezéseknek a többsége, me- i lyekre rákaptak az utóbbi néhány hónapban a népszerű cikkek szerzői, a »Marconi hullámokéról »fontos felfedezésekéről és »ragyogó újdonságokéról, több mint képtelenség. Az egyetlen »fontos felfedezést« ' ebben a tárgyban Hertz tette 1888-ban, és ezen alapul a hullámok adója. A vevő működése elektromosság hatására a kohézión múlik, amit jóval korábban Lord Rayleigh vett észre, és ezt újra megvizsgálták más formában, más kísérletek révén, egyebek közt a szerző is 1890-ben.” T~^- z már nyílt háború volt, bár inkább a la- ILkpok túlzásai, mintsem Marconi ellen folyt a harc. De a fiatal feltalálót is bántotta a meg nem értés, ezért írta keserűen Marconi készülékének kapcsolási rajza először a The Electrician című szaklapban került a nyilvánosság elé 1897 közepén. Itt a vevőberendezés elvi felépítése látható visszaemlékezéseiben: “Amikor húszéves voltam (1894-ben), jól ismertem a legkiválóbb tudósok munkáinak nyomtatásban megjelent eredményeit, akik az elektromos hullámok terén dolgoztak, mint Hertz, Branly, Lodge, Righi... és sokan mások. A korábbi ismeretek és a képletekbe öntött elméletek alapján nem tettem mást, mint Watt, Edison, Stephenson és más neves feltalálók nyomába léptem. Nagyon kétlem, hogy volt-e valaha olyan hasznos találmányra példa, melynek egész elméletét, minden gyakorlati alkalmazását és egész rendszerét egyetlen ember dolgozta volna ki.”. Teljesen igaza volt! Minden egyes találmány voltaképpen találmányok sorozatából épül fel. Ez a technika nagy “törzsfejlődése”, a készülékeknek a “létért való küzdelme”, amelyben a gyengébbek eltűnnek, az életerősek pedig tovább fejlődnek egyre újabb tulajdonságokkal gazdagodva, egyre újabb feltalálók ötletei nyomán. Mindez viszont nem kisebbíti egyetlen feltaláló érdemeit sem. Marconi mindenesetre végre 1897. július 6-án szülőhazájában is bemutatót tarthatott, és a Tengerészeti Minisztériumban elhelyezett távíróból egyszerű mondat kígyózott elő: “Viva l'Italia!” Aztán a Keletit 521
