Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek
Illusztrációk Franklin könyvéből. Az amerikai tudós már arra a következtetésre jutott, hogy csak egyféle elektromos fluidum létezik. A villám és a villamosság összehasonlítására a jobb sarokban látható őrbódét javasolta ra is »üvegvillamosságról« és »gyantavillamosságról« beszélnénk? Mennyiségekről és eloszlásról, mondjuk egyszerűen: matematikáról van itt szó, pluszról és mínuszról. Ezért úgy gondolom, sokkal közelebb járnánk az igazsághoz, ha a jövőben pozitív és negatív előjelű villamosságról beszélnénk. Én ezt a kifejezést használom ezentúl, és remélem, hogy a tudósok is elfogadják majd.” A pozitív és negatív elektromosság elnevezését tehát Franklinnak köszönhetjük. De megint becsúszott egy apró hiba. Úgy vélte, hogy amikor selyemdarabbal dörzsöl egy üvegrudat, akkor az elektromos “folyadék” a selyemből az üvegre áramlik. Ennél fogva a “hiányt”, a selyem villamosságát negatívnak, az üvegét pedig pozitívnak vette. Ma már tudjuk, hogy dörzsöléskor éppen az ellenkezője történik: az üvegről “folynak át” az elektronok a selyemre. Ezt az ellentmondást egészen napjainkig megőrizte az elektrotechnika: a nemzetközi megállapodás szerinti áramirány minden vezetékben éppen ellentétes a valódi eseménnyel, az elektronok vándorlási irányával - a diákok nem kis szomorúságára! 1747-ben Franklin a “nem elektromos” anyagokat vette elő. Fémeket kezdett vizsgálni, és azt találta, hogy a “csúcsos testek első csodálatos hatása, hogy egyaránt vonzzák és taszítják az elektromos tüzet (a villamos szikrát)”. Ezek a vizsgálatok érlelték benne bizonyossággá azt a régi sejtést, hogy a félelmetes természeti jelenség, a villám voltaképpen nem más, mint óriási elektromos kisülés. 1749-ben már arról írt Peter Collinsonnak, hogy tizenkét bizonyíték szól a két jelenség azonossága mellett. Sőt 1750. július 29-én írt levelében javasolt egy gyakorlati kísérletet is: egy őrbódéra szerelt függőleges fémrúddal, amely kellő magasságba nyúlik, és csúcsos hegyben végződik, bizonyára ki lehet vonni a felhők villamosságát, és a bódéban szikrákat lehet nyerni. Európában közben tovább folyt a kedélyes villamossági játék. Jean Nollet francia abbé minden idők leghosszabb emberláncán próbálta ki egy leideni palack elektromos erejét. Kétszáz karthauzi szerzetes fogta meg egymás kezét, s amikor a kör bezárultával a két utolsó hozzáért a palackhoz, egyszerre kétszáz pap ugrott az áramütéstől a magasba a mennybemenetel boldogító érzésével - legalábbis egy pillanatra. Peter Collinson nagy pillanata viszont az volt, amikor rádöbbent, hogy Franklin szorgalmasan küldözgetett magánlevelei 48
