Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek

Először a franciáknak sikerült Franklin elméletét kísérletileg bizonyítaniuk. 1752. május 10-én egy szigetelt fémpálcával és nem kis bátorsággal elsőként Raulét atya, a kövér falusi lelkész csalt elő kékesfehér szikrákat a függőleges "villámrúdból"

voltaképpen szenzációs villamossági fölfedezések sorát tartalmazzák. Elhatározta tehát, hogy kinyomatja őket. A sajtó alá rendezéssel eltelt vagy két év, de végül 1751 áprilisában összegyűjtött formában megjelentek Londonban Franklin doktor tanulmányai Kísérletek és vizsgálatok az elektromossággal címen. A röpke 90 oldalas írásmű révén a tudós szerző nevét szinte napok alatt szárnyára kapta a világhír. Franklin levelei annyi újdonságot és kihívó eredményt tartalmaztak, olyan világos magyarázatokat adtak a bonyolult elektromos jelenségekre, hogy aki csak kicsit is érdeklődött a fizika iránt, azonnal szerzett magának egy ledieni palackot, és hozzálátott a kísérletek ellenőrzéséhez. Különösen a villámhárító gondolata kavarta fel a kedélyeket, hiszen egy csúcsos végű fémrúd - amint később Franklin magyarázta - “...csöndesen húzza

ki az elektromos tüzet egy felhőből, mielőtt az elég közel érne, hogy lesújtson, s ebből következően megvéd bennünket a legváratlanabb és legrettenetesebb bajtól”.

Abban az időben még Isten csapásának tekintették a villámot. Úgy vélték, nem véd ellene semmi, csak az imádság, meg legfeljebb ha vihar idején vadul harangoznak a templomokban. Ezért vésték akkoriban a harangokba a hangzatos latin feliratot: Fulgura frango (Megtöröm a villámokat). Csakhogy igazság szerint éppen az átnedvesedett harangkötélen futott végig leggyorsabban a becsapódó villám, és azonnal agyonvágta az áhítatos harangozót.

Maga Peter Collinson is kétkedve fogadta Franklin villámelméletét, és 1751 májusában egyebek között ezt írta neki: “Egyet szeretnék még tudni. Hogyan akarja Ön a felhőket elérni és nem csupán állítani, hanem be is bizonyítani, hogy a villám = elektromosság? Hiszen Ön nem madár, csak ember, aki nem tud repülni. Hogyan jut tehát a felhők birodalmába?”

Franklin csak mosolygott magában. Arra várt, hogy elkészüljön az a nagy torony, amely ekkoriban épült Philadelphiában. A következő év azonban váratlan fordulatot hozott. Amikor franciául is megjelent a levélgyűjtemény, néhány lelkes úriember azonnal elhatározta, hogy igazolja az amerikai doktor sejtését a villámlás és a villamosság azonosságáról. A tudós d'Alibard egy kertet választott ki Párizs közelében, Marly falucskában. Itt a franciák 12 méter magas, csúcsos vasrudat állítottak fel, és egy Coiffier nevű leszerelt katonát bíztak meg azzal, hogy vigyázzon a szerkezetre. Neki kellett jeleznie, mikor jön a vihar. És 1752. május 10-én bekövetkezett a nagy esemény. D'Alibard éppen távol volt, amikor délután két óra húsz perckor viharfelhő

49