Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek
A franciáknál különösen Jean Nollet abbé jeleskedett XV. Lajos udvarában a bizarr villamossági kísérletek lebonyolításában. íme a példa, hogyan pattan ki az "isteni szikra" a férfi homlokából. Csupán egy női kéznek kell a villamosán feltöltött fejhez közelítenie üvegajtó két oldalán, akik nem tudnak egymástól elválni. Főként a francia föúri szalonokban ezután még divatosabbá vált az elektromosság. Mindenki boldogan várta, hogy legalább egy pici ütést kaphasson a palackozott villamosságból, és a dámák apró sikolyokkal nyugtázták a bizsergető élményt. A távoli Amerikában a brit gyarmatok egyikén (pontosabban Pennsylvaniában) egy tagbaszakadt férfi, a negyvenéves Benjamin Franklin viszont már tudatosan kereste, mi rejtőzik ebben a különös palackban. 1746-ban még ő is azt hitte, hogy a testekben kétféle elektromos fluidum, vagyis folyadék található, amely dörzsölés hatására kettéválik. De a leideni palack beható vizsgálata során rájött, hogy a “kisütéskor”, amikor a külső és a belső fegyverzetet fémhuzallal összekötik, az ellentétes villamos töltések éppen kiegyenlítik egymást, mert a palack ezután semleges állapotba kerül. f franklin végül rádöbbent, hogy itt nem két folyadékról van szó, és 1747 júliusában így írta meg elgondolását angliai barátjának, Peter Collinsonnak, a londoni Királyi Társaság tagjának: “Az emberek beszélnek üvegvillamosságról és gyantavillamosságról. Az embereken persze a tudósokat értem elsősorban. Nos, azt merném Önnek mondani, hogy nincs ilyen vagy olyan villamosság, hanem az egész világon egyfajta villamosság van csupán. Attól félek, merésznek tartja majd ezt az állításomat, de én mégis így látom a dolgot.” Persze könnyű mosolyognunk, hogy Franklin miért tanakodott ennyit ezen az igazságon. De akkoriban döntő lépés volt ennek a kérdésnek a tisztázása. És ugyanebben a levélben Franklin tovább fűzte gondolatait: “Mi értelme lenne hát, ha tovább-47
