Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Sercegő barázdák

a belsejében apró kis lemezről szólaltak meg a gyermekhangok. Nem nagy üzlet volt, de kezdetnek jó. Edisont közben fejedelmeknek kijáró tisztelettel fogadták Párizsban, Sadi Camot köztársasági elnök személyesen tűzte gomblyukába a becsületrendet. A világkiál­lítás két nagy szenzációja a monumentális Eiffel-torony és Edison új fonográfja volt, a legnagyobb sorok kétségtelenül ezt jelez­ték. Maga a feltaláló is megtekintette a tor­nyot, de nem nagyon erőltette meg magát ,amikor ezt írta a vendégkönyvbe: “Az Eif­fel-torony az egyik legkomolyabb tett a mo­dem mérnöki munkában.” Edisonék úgy indították meg a fonográf reklámhadjáratát, mintha a régi készülék nem is létezett volna. Az európai ügyek ve­zérképviseletét ezúttal Theo Wangemann kapta meg, aki azzal az elképzeléssel indult üzleti körútra, hogy a kor nevezetes embe­reinek hangját kell fonográfra venni, őket kell megnyerni az ügynek, mert ez ösztön­zően hat majd a kisemberek vásárlókedvére is. Berlinben például sikerült Vilmos csá­­'szár elé jutnia. Őfelsége kegyesen bele­egyezett, hogy az udvari előkelőségek je­lenlétében hangját megörökítsék, így hát belekezdett a híres Faust-monológba: “Ó, Ezzel a gramofonnal tört be az amerikai pi­acra 1893-ban Berliner. A 12,5 cm átmérőjű hanglemezek ekkor még kemény gumiból ké­szültek jaj, a filozófiát, / És - haj - a teológiát / Mind buzgón búvárkodtam át. / S most mégis így állok, tudatlan... tudatlan ...” - de nem jött a folytatás. A császár belesült a monológba a legkínosabb szónál. Minder­ről a Vossische Zeitung 1889. október 1-i száma adott hírt, a német olvasók nem kis derültségére. Később ez a fonográffelvétel különösen Amerikában vált igen népszerű­vé a koronás fők szellemi képességeinek kedvenc példájaként. Aztán Wangemann úr Bécsbe viharzott, és sikerült rávennie Johannes Brahmsot, hogy játssza fonográfra az Első magyar tánc egyik részletét. Utjának következő ál­lomása Budapest volt, itt viszont az írók és Művészek Körében mintegy' harminc meg­hívott újságíró a párizsi Folies Bergéres pi­káns esti műsorának hangfelvétele révén is­merkedhetett meg az új fonográf képessé­geivel. Hiába tiltakozott Edison. A fonográf önálló életre kelt, és nem tekintélyes dikta­fon lett belőle, nem komoly tudományos eszköz, hanem egyszerű szórakoztató ké­szülék. S a világon először 1889. november 23-án San Franciscóban állították fel azt a készüléket, amelynek hallócsövéből bárki meghallgathatta kedvenc színészét vagy énekesét, ha megfogadta a táblán hirdetett felhívást: “Dobj egy nikkelt a nyílásba!” Öt centért igazán olcsó szórakozás volt ez a kétperces monológ vagy dalocska, amelyet az elektromos hajtású fonográfhenger ön­működően belejátszott a négy hallócső va­lamelyikébe. De az utca emberének mindez roppantul tetszett, így hát a “nikkelüzlet” viharos gyorsasággal terjedt. JL tömegszórakoztatás hajnalán valójá­éiban egyre kevesebben vásároltak fo­nográfot, másrészt a készülék elég drága volt ahhoz, hogy túl sokan megvásárolhat-

Next

/
Thumbnails
Contents