Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Sercegő barázdák

grafofont, és nem volt nehéz megállapítani, hogy tökéletesebben adja vissza a hango­kat, mint a “bádogfonográf’. Bell persze jól tudta, hogy mennyire szí­véhez nőtt annak idején Edisonnak a fonog­ráf, így hát tisztességes egyezségre gondolt. Tainterrel együtt 1887. május 25-én felke­resték Edisont. Elogy mi történt ezen a de­rűs napon, ez Edison titkárának hűvös fel­jegyzéséből derült ki később. w zt mondták, teljesen tisztában vannak igazzal a ténnyel, hogy Mr. Edison a valódi feltalálója a »beszélő gépnek«, hogy munkájuk csupán az ö elképzeléseinek folytatása és finomítása; és hogy most ők az egész ügyet a kezébe akarják letenni, át­nyújtva neki munkájukat bármiféle nyilvá­nos bejelentés nélkül, ami ellentétes érde­kek ébredését válthatná ki... Mindezért csak feles részesedést kémek a vállalkozásból... Bár megpróbálták készüléküket megkülön­böztetni az övétől a Graphophone névvel, ha Mr. Edison csatlakozik hozzájuk, el­Elsősorban irodákban alkalmazták a grafo­font, mert a 150 mm hosszú, 32 mm átmérőjű viaszhengereken ötperces szöveget lehetett jó hangminőséggel rögzíteni hagyják ezt a nevet, és visszatérnek az ere­detihez.” Edison reakciója a befutott feltaláló és az elkényeztetett zseni jellegzetes viselke­dése volt. Rettenetesen feldühödött. Egy­szerűen “spekulánsoknak” nevezte Belléket, akik el akarják lopni a találmá­nyát. Kerek perec kijelentette, hogy semmi­féle egyezségre nem lép velük, és nagyon csodálkozott, hogy a találmányi hivatal egyáltalán miért fogadta el bejelentésüket. Edison villámlott és mennydörgőit, s a vihar ettől kezdve jó ideig tombolt benne. Ott maradt nála ugyan a grafofon mintapél­dánya, de valószínűleg dühösen félrelökte. Annyi bizonyos, hogy 1887 júniusától kezdve West Orange-ban minden más fo­lyamatban lévő találmánnyal szemben el­sőbbséget kapott a fonográf. A felbőszült Edison furcsa módon arra készült, hogy másodszor is feltalálja a fonográfot. Ebből ered az a zavarbaejtő kettősség is, amely a különféle fonográfábrázolások és fényké­pek körül uralkodik, mert később ezt a ki­esett tíz évet Edison reklámszakemberei a folyamatosság éveinek igyekeztek feltün­tetni. Minthogy az üzlet nem jött létre, Bell és Tainter 1887 júniusában eladta a találmányt egy lelkes üveggyárosnak, aki a grafofondi­­vat felvirágoztatására tette föl minden pén­zét. Jesse Lippincott azonban nem sokat konyított a “hangüzlethez”, így a viaszhen­geres grafofont kizárólag irodák számára ajánlotta. Szorgalmasan szervezte a tenge­rentúli értékesítést is, így ajánlatot kapott például Edison érdekeltségeinek egyik ang­liai ügyvivője, George Gouraud ezredes is, hogy vállalja a készülék terjesztését. Az ügyes francia azonban óvatos volt, és előbb Edisonnál érdeklődött táviratban, mire 1887. augusztus 1-én azonnal jött a dörge-487

Next

/
Thumbnails
Contents