Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Sercegő barázdák
delmes válasz: “Szóba se álljon velük... Ez egy kalózbanda. Megkezdődött a fonográf tökéletesítése. Edison” Szinte alig lehet elképzelni, hogyan tombolt volna Edison, ha megtudja, hogy két hónap múlva, 1887. szeptember 28-án egy szelíd tekintetű, szemüveges, harminchat éves férfi kopogtatott be a washingtoni találmányi hivatalba, és szabadalmi kérelmet nyújtott be saját hangrögzítő készülékére, a gramofonra. Edison számára ez a férfi sem volt ismeretlen, mert tíz évvel korábban golyósmikrofon-szabadalmával két héttel előzte meg Edisont a találmányi hivatalban. Emile Berliner ezzel voltaképpen a Bell Telefon Társaságot mentette meg a csődtől, amikor az ő mikrofonjait kezdték rászerelni Bell telefonjaira, csak hogy ne kelljen megvenniük Edison mikrofonját. Berliner Washingtonban vásárolt magának négy évvel ezelőtt egy nagy házat, és itt kezdett el kísérletezni, így hát igazán nem kellett messzire mennie a szabadalmi bejelentéshez. De a lemezjátszó találmányához valójában sokkal messzebbről vezetett az Már az első rajz világosan rögzítette Berliner szabadalmában az elvi újdonságot: Edison “hegy-völgy” barázdáihoz képest a német származású feltaláló “folyó alakú” barázdákat alkalmazott út. Berliner tulajdonképpen Charles Cros elképzelését valósította meg a gyakorlat- j ban: egy rezgő membrán tűjével oldalirányú hullámokat rajzolt egy kormozott üvegkorongra, majd ezeket a nyomokat lakkal rögzítette, aztán pedig átvilágította a lemezt. Ezzel a nyomdászatban már régóta is- T mert fotómaratásos módszert követte. A hanglemezt ugyanis fényérzékeny fémlapra fényképezte, majd a barázdákat belemaratta egy fémkorongba. Ha forgatni kezdte ezt a lemezt egy membrántű alatt, a kis tölcsérből a hullámoknak megfelelő hangok törtek elő. Berlinernek ebben a találmányi kérelmében azonban az oldalirányú - és teljesen egyenletes mélységű - barázdák jelentették az újdonságot; igaz, erre is gondolt szabadalmában annak idején Edison. est Orange varázslója most mindenesetre elindította a legendát, hogy ő voltaképpen sosem feledkezett meg a fonográfról, és 1887. október 18-án a New York-i Evening Post riporterének magabiztosan mondta: “Tudja, az első fonográfot több mint tíz évvel ezelőtt készítettem el. Többé-kevésbé játékszer maradt. Amikor a villanyüzlet gyakorlati fontosságra tett szert, félredobtam miatta mindent. Mindazonáltal a fonográf azóta is többé-kevésbé állandóan a fejemben motoszkált. Amikor pihenőt tartok a fénnyel való munkámban, az agyam szinte automatikusan átkapcsol a * régi ötletre.” Aztán Edison megint elkövet- » te a régi hibát. Határidőt szabott saját magának. “Két héten belül” meglesz a tökéletes fonográf - mondta határozottan, amiből persze nem lett semmi. Ezzel szemben Berliner 1887. november 8-án megkapta a szabadalmi védettséget a gramofonra, és az oldalhullámú barázdák egyedüli szellemi tulajdonosaként most 488
