Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Sercegő barázdák

Ha nem kézzel forgatták a fonográfot, sokkal tisztábban adta vissza a hangokat. Ezen a készüléken egy apró centrifugához hasonló legyezőpár szabályozta a nehezékkel hajtott tengely forgási sebességét

az elnöki székbe, személyesen vette tol a telefont. Ez volt a kedvenc szokása! Amikor megtudta, miről van szó, szívesen beleegyezett a látogatásba. Edison a többit így mesélte el: “11 óra tájban üzenet érkezett az elnöktől, hogy örömére szolgálna, ha jönnék... Értem jöttek, és ott találtam várakozva Mr. Hayest és másokat, közülük Carl Schurzra emlékszem, aki a zongorán játszott... A bemutató körülbelül fél egyig tartott, amikor Mrs. Hayes és néhány más hölgy... megjelent. Végül 3.30-kor távoztam.” Edison, aki mindig éjjel dolgozott, igazán elemében volt.

Közben az újságok tele voltak vad ötletekkel, hogy mire lehetne fölhasználni a fonográfot. Jellegzetes tünet, amely minden korszakalkotó találmány velejárója: nem illik bele a hétköznapi képbe, annyira újszerű, senki sem látja, mi lesz belőle, annál kevésbé, mert a találmány visszahat a mindennapokra, és saját maga hozza létre azt a

szemléletet, amelyben végül megszokottá és természetessé válik.

Javaslatok tömege látott napvilágot: híres szónokok életnagyságú szobrában kell elrejteni; hivatalokban a felszólító táblák helyett fonográf beszéljen; a haldoklók a készülékbe mondják végrendeletüket. Edison viszont komoly munkaeszközt látott benne, diktafonnak szánta irodákba, iskolákba; a telefon kisegítőjének tartotta, és eleve elutasított mindenféle olcsó vásári felhasználást. Amikor 1878. április 24-én Angliában szabadalmi védettséget kért találmányára, Európában is megkezdődött a fonográfok sorozatgyártása. jQ lső igazi tömegsikerét a párizsi világki- JC^állításon aratta májustól, bár a rendezők zavarban voltak, hogy melyik szakosított részlegben helyezték el a szokatlan szerkezetet. Tizenhatmillió látogató - ugyanennyi lehetséges vevő! Ennél jobb reklámot el sem lehetett képzelni! És annyi sok külföldi híradás után végre Magyarországra is eljutott a csodakészülék! Az Edison-féle fonográfot ötven-hatvan érdeklődő jelenlétében mutatta be 1878. november 7- én a Vigadóban dr. Császár Károly főreáliskolai tanár. A furcsa gép német és magyar verseket, dalokat adott elő, “annyiszor tisztán és érthetően ismételt, ahányszor éppen akarták”. De ennél nagyobb feltűnést nemigen keltett.

Angliában 1879 januárjában jelentek meg az első fonográfhirdetések, ám az érdeklődés itt sem volt olyan nagy, mint ahogy az üzletemberek remélték. A tomboló lelkesedés lángja a találmány megszületését követő egy év alatt lassan lelohadt. Edison is cserbenhagyta szellemi “gyermekét”, mert ekkor már minden idejét a villanyvilágítás problémájának szentelte. Pe-