Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Sercegő barázdák

A harmincegy éves Edison valószínűleg 1878 elején sétált be a fonográffal a híres New York-i fényképész, Mathew Brady műtermébe

“...Puskás úr közvetlenül a készülék előtt helyezkedett el, s hangosan és erős idegenes kiejtéssel mondta: »Le phonographe présente ses compliment á 1’ Académie des Sciences« (»A fonográf kifejezi jókívánságait a Tudományos Akadémiának«). Néhány pillanattal később mélységes csend közepette a közönség hallotta a készülék által ismételt szavakat a beszélő hangjának ugyanazon árnyalataival, beleértve az angolos kiejtést. A siker oly nagy volt, hogy a tiszteletreméltó társaság önkéntelen tapsviharban tört ki, és ezután új szöveget mondott a készülékbe. Ezúttal a kérdés és a válasz együtt szólt, s a gép mulatságos módon ismételte: »Fonográf úr, beszél ön franciául? « »Igen, uram.«

Ami viszont ezután történt, azt a híres csillagász, Camille Flammarion mesélte el szemtanúként Az ismeretlen című könyvében. Egy Jean B. Bouillaud nevű öreg akadémikusnak nyilván már sok volt ez a kérdezz-felelek játék, hiszen csak egy hasbeszélő csinálhat ilyen trükköt. Felháborodva

kirohant, és torkon ragadta szegény du Moncelt, miközben azt ordította: “Nyomorult, majd éppen egy hasbeszélő fog bennünket becsapni!” Botrányos jelenet volt, és az öregurat alig lehetett lecsillapítani.

Holott ha belegondolunk, sokak érzéseit fejezte ki. Az élmény nyilván itt is ugyanolyan megdöbbentő volt, mint legelőször Edison laboratóriumában. Jellemző, hogy mennyire nem értették a fonográf működésének a lényegét. Akik például különféle nyelveken mondott szavakkal próbálták “zavarba hozni” a gépet, nemigen hitték, hogy itt nem “utánzásról”, hanem hangrögzítésről van szó, amelynek fizikai lényege nincs összefüggésben a beszélt nyelv bonyolultságával.

Amerika azonban kétségtelenül megkutatta, hogy tud lelkesedni minden újdonságért. A fővárosban is egyre növekedett az érdeklődés a készülék és feltalálója iránt. Edison tehát a javított típusú fonográffal felkerekedett, és 1878. április 18-án érkezett Washingtonba. A harmincegy éves, közvetlen modorú “fenegyerek” mindenütt sikert aratott. Eleget téve Joseph Henry meghívásának, először a nyolcvanéves öreg fizikust kereste fel, és hosszan elbeszélgettek. Egy korszak tanúja adta át tapasztalatait az ifjú kezdőnek. Az öreg tudós életének talán ez volt az utolsó boldog napja, mert alig egy hónap múlva távozott az élők sorából. Délután az egyik ismert washingtoni társasági hölgy házában a kongresszus tagjai várták, utána pedig egy újabb összejövetelen mutatta be a gép önmagát: “A beszélő fonográf megtiszteltetésnek érzi, hogy bemutatkozhat a Nemzeti Tudományos Akadémia előtt.”

Végül Edison egyik barátja este tizenegykor felhívta telefonon a Fehér Házat. Rutherford B. Hayes, aki Grant után került