Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Sercegő barázdák
A fonográf javított változata keskenyebb és hosszabb hengerrel készült, mert a próbák azt mutatták, hogy kisebb hengerátmérővel jobb hangminőség érhető el. Az egyenletes forgás végett a tengelyre lendkereket is szereltek, ez most hiányzik a készülékről mérőjü volt, és lendkereket is szerelt a tengelyre az egyenletesebb forgási sebesség érdekében. Az eredeti példányt a találmányi hivatalnak szánták, a másik készüléket pedig egy hatásos bemutatóra. Edison a szabadalmi leírásban nemcsak a hengeres fonográf elvi vázlatát adta meg, hanem a szalagos és a korongos változatot is ismertette. Másrészt könnyedén fölsorolta a különféle mechanikai megoldásokat, és egyáltalán nem ragaszkodott ahhoz, hogy a rezgő membrán tűje csak függőleges irányban nyomódhat bele egy ónlemez vagy viaszos papír felületébe. így például olyan emelőszerkezetet is leírt, amely egy rezgő membrán révén oldalirányú hullámokat rajzolhat a fonográfhenger palástjára. Ez azért érdekes, mert így voltaképpen a mechanikus hangrögzítés minden változatát ismertette. Más lapra tartozik, hogy ezek csak ötletek voltak, és nem kivitelezett megoldások. A feltaláló és munkatársa, Batchelor december 7-én, pénteken utazott New Yorkba, hogy kipróbálják a legújabb telefonokat, de magukkal cipelték a fonográfot is. És Edison első útja rögtön a Scientific American szerkesztőségébe vezetett. Ely C. Beach, a főszerkesztő mindig figyelemmel kísérte Edison találmányait, és már a papírszalagos j beszélő gépről is lapja adott hírt, másrészt feltalálónak sem volt utolsó, hiszen a New York-i pneumatikus földalatti vasút az ő tervei alapján készült hét évvel korábban. Ely C. Beach így emlékezett vissza erre a nevezetes pénteki napra: “Alig ültem le reggel az íróasztalomhoz, Edisont jelentették be. Amint belépett, valamiféle szerkezetet emelt ki a táskájából, lefejtette a burkolatát, és szó nélkül elém tolta a furcsa gépet. Egy tengelyre erősített hengerből állt. A tengely egyik végén a varrógépek lendkerekére emlékeztető súlyos kerék volt, másik végén forgattyú. “Miféle játékszert csináltál, Tom?” - kérdeztem. Edison maga elé húzta a gépet, és elkezdte forgatni. Ekkor legnagyobb meglepetésemre a gép megszólalt. »Jó reggelt, hogy vannak uraim? Mi a véleményük a fonográfról? Én jól vagyok. Jó éjszakát kívánok!« Ela azt mondom, hogy meglepődtem, ez aligha fejezi ki, amit éreztem. Edison láthatóan élvezte meglepetésemet.” Hamarosan az egész szerkesztőség betódult a szobába, és mindenki hallani akarta a beszélő csodát. A megdöbbentő hatás persze ugyanaz volt. S a híres feltaláló látogatásáról azután a Scientific American 1877. december 22-i számában jelent meg a részletes beszámoló. Ennél jobb karácsonyi { szenzációt még álmában sem tudott volna * kitalálni a főszerkesztő. A lapot pillanatok , alatt szétkapkodták, és egész New York a beszélő gép csodájáról beszélt. Edison két nappal később, 1877. december 24-én nyújtotta be szabadalmi kérelmét a találmányi hivatalba Fonográf avagy beszélő gép címmel. Közben Kruesivel elküldött egy újabb készüléket William Ortonnak, a Western Union elnökének is, 480
