Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Sercegő barázdák
így 1878. január 2-án a távírótársaság New York-i székházában már a nagyközönség is meghallgathatta az ördöngös masinát. S amikor Viktória királynő és Vilmos császár még a telefonnal ismerkedett, Edisonhoz szinte futólépésben érkeztek az üzletemberek, hogy megvegyék tőle találmányát, a készülék gyártásának és forgalmazásának jogait. A vasút, a távíró és a telefon már megtanította őket arra, hogy minden ilyen találmányban milliós üzletek rejlenek. Nem véletlen, hogy az elsők között ott tolongott Gardiner G. Hubbard is, az öreg róka, Bell apósa. A telefon után most a beszélő gépbe akarta fektetni a pénzét. Nem is folytak sokáig a tárgyalások. Bostoni üzletemberek egy csoportjából 1878. január 24-én megalakult az Edison Beszélő Fonográf Társaság, Edisonnak azonnal tízezer dollárt, továbbá minden eladott fonográf után 20 százalék hasznot ajánlottak fel, sőt már azt is megbeszélték, hogyan nyitnak irodát a forgalmas New York-i Broadwayn. Persze az angolok kísérték a legnagyobb figyelemmel a fonográfról szóló híreket. Aztán egy hét alatt összebarkácsolták azt a készüléket, amelyet William Preece a Royal Institutionban mutatott be a tudósok előtt Ilyen hihetetlen gyorsasággal még egyetlen találmánynak a híre sem terjedt el a világon. Egyetlen hónap leforgása alatt már a földgömb túlsó oldalán, Oroszországban is hírt kaptak az olvasók a beszélő gépről. De mennyire romantikusabban, mint ahogy annak idején a papírszalagos hangrögzítő előnyeit egy halott ember emlékével ecsetelte az amerikai tudományos hetilap. A Nyiva nevű népszerű orosz hetilap 1878 januárjában így lelkesedett: “... Igen, ez a találmány valóban új korszakot nyit meg; szemünk előtt játszódik le, amint az ember a természeti jelenségek feletti hatalom oly magasságaiba emelkedik, ahol a nyelv hangjait bármikor kénye-kedve szerint változtathatja hús-vér valósággá; ahol képes nemcsak látni, hanem szinte kitapinthatóan érzékelni azokat...” Nem volt kisebb az érdeklődés persze Nagy-Britanniában sem. Az örökmozgó William Preece, az angol posta főmérnöke minden követ megmozgatott, hogy egy fonográfot szerezzen. így' történhetett, hogy alig egy hónappal a Western Union-beli nyilvános bemutató után már Anglia is megismerkedhetett a kor új csodájával. 1878. február 1-én tartotta meg Preece a szenzációs előadást, amelyről a Graphic című hetilap egyik levelezője számolt be az újság olvasóinak: “Mr. Preece elmagyarázta, miként jutott nagy nehézségek árán ehhez a készülékhez, mely véleménye szerint az első bemutatott gép Londonban. Egy úriember, aki alig egy héttel ezelőtt tért vissza Amerikából, volt szíves ellátni őt a tervrajzokkal, és szerencsére sikerült megnyernie napjaink legjobb mechanikusának szolgálatait, aki azután éjt nappallá téve ezen a délutánon fejezte be ezt a fonográfot, mely itt áll a hallgatóság
