Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek

sem derítettek fényt a villamosság homályos természetére. Angliában a komoly elmék mindinkább a gépek felé fordultak. Ebben az évben járt le például Thomas Savery szabadalma, így egyre többen törték a fejüket, miként lehetne finom módosításokkal tökéletesíteni a gőzgépeket.

A kontinensen viszont még szívesen bíbelődtek a tudósok haszontalannak tűnő dolgokkal, és éppen 1733-ban a francia Charles Du Fay a dörzsölési villamossággal kísérletezve arra a meglepő felismerésre jutott, hogy az elektromozott anyagok nemcsak egy semleges papírdarabkát vagy tollpihét vonzanak magukhoz. Egészen furcsán viselkednek egymás társaságában: némelyikük vonzza, némelyikük meg taszítja a másikat. Két megdörzsölt üvegrúd például taszítja egymást. De az elektromozott üveg és a gyanta éppenséggel vonzza egymást.

Ma már csak mosolygunk azon, hogy Charles Du Fay ismerte fel elsőként a legegyszerűbb törvényt: az ellentétes villamos töltésű testek vonzzák, az azonosak taszítják egymást. Hát persze, hogy is lehetne másként: a pozitív töltésű üveg vonzza a negatív töltésű gyantát! De akkoriban ez tudományos szenzáció volt.

És Du Fay ebből azonnal levonta a rossz következtetést - ami nem az első tévedés volt a villamosság kutatásának történetében -, hogy kétféle dörzselektromosságnak kell léteznie. Dörzsölés hatására bizonyos anyagok az egyik, más anyagok a másik fajta villamosságra tesznek szert. Ezután vált tehát elfogadottá az a nézet, hogy van egy úgynevezett “gyantavillamosság”, és van

Nem lett volna semmi baj, ha a holland professzor az üvegpalackot nyugodtan tartja. A dörzsgép révén ugyanis a víz pozitív töltésűvé, Musschenbroek teste pedig negatívvá vált. Csakhogy a tudós hozzáért a felfüggesztett, pozitív töltésű rúdhoz, ezért kapta a rettenetes áramütést