Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
felelő telefonközpontokon keresztül philadelphiai ismerősének lakását. Egy hónap múlva Párizs és Brüsszel között létesült hasonló telefonösszeköttetés. Egyre több telefonközpont, egyre több bájos telefonos kisasszony gondoskodott a kapcsolásról. De ennek a közreműködésnek megvoltak a hátrányai is, pedig Almon B. Strowger temetkezési vállalkozó igazán türelmesen ült naphosszat az irodájában a telefonja mellett. Sehogy sem érkeztek hozzá újabb megrendelések, bár Omahától háromszáz kilométerrel délkeletre, a Missouri partján fekvő Kansas Cityben sem laktak hosszabb életű polgárok, mint másutt. Hosszas töprengés után végre rájött a titok nyitjára. Hát persze! A városi telefonközpontban az ellenlábas temetkezési cég vezetőjének felesége ül! Rövid nyomozás után kiderült, hogy amint bejelentkezik valaki, hogy egy haláleset kapcsán gondoskodni akar a temetésről, a nő azonnal férje irodáját kapcsolja Strowgeré helyett. A békés temetkezési vállalkozó ezen roppant feldühödött, de még nem tudta, mit tegyen. Pedig a panaszok mindenütt egyre sűrűbben hangzottak el. Ez idő tájt például a magyar Kereskedelmi Kamarában így ecsetelte valaki a helyzetet: “...hosszú csengetés nélkül célt elérni nem lehet, a szolgálatnál alkalmazott hölgyek valóságos rosszakarattal vannak a kapcsolást kérő iránt, és vagy mással kapcsolják össze, vág}’ pedig azzal utasítják el, hogy mással beszél...” Amiről a magyarok csak panaszkodtak, azt Amerikában a dühös Strowger orvosolta is. Nemes egyszerűséggel állt bosszút: automata telefonközpontot terv ezett. Új üzleti vállalkozása hamarosan sikeresnek bizonyult, bár Kansas Cityben nem sok babér termett számára. így végül Chicagótól száz New York városi központjában ekkortájt már ülve dolgoztak a telefonos kisasszonyok, és huzalos “banándugókkal” kötötték össze az előfizetőket a kapcsolótáblán kilométerrel keletre, La Porte városában kezdte meg működését 1892. november 3- án a világ első automata telefonközpontja, a “lányok és átkok nélküli telefon”, ahogyan akkoriban reklámozták. Ehhez az automata központhoz újfajta telefonok csatlakoztak. Nem egy kis kurtáival kellett megforgatni bennük azt a dinamót, amelynek árama a központban csengetett, hanem billentyűk voltak rajtuk. Pontosabban három billentyű: az egyes, a tízes, illetve a százas számjegyekhez. Ha valaki Automata telefonközpontjának szabadalmi modelljében Almon Strowger csak egy sor érintkezőt épített be. A valóságban ezekből a “körérintkezőkből” tíz sorakozott a függőleges tengelyen. Működési elve azon alapult, hogy ahány villamos hívójel érkezik a központba, annyi szakasszal fordul el a “tárcsa”, hogy kapcsolatot teremtsen a hívott előfizetővel 471
