Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"

opera színpadának rivaldafényei előtt, a súgólyuktól kétoldalt helyezte el, és innen két vezetékköteg futott az egyik kiállítási terembe, ahol a falak mentén tizenhat pár fejhallgató várta az érdeklődőket. Belépődíj ellenében mindegyik látogató néhány percig hallgathatta az opera-előadás közvetítését - méghozzá sztereóban, minthogy a két fejhallgató a színpad jobb és bal oldaláról külön vezetéken továbbította a hangokat a jobb és a bal fülhöz.

Technikai szempontból azért keltett nagy érdeklődést ez a megoldás, mert akkoriban a fény “felosztásáról” sokat vitatkoztak a fizikusok, így a telefonáramok szétágaztatása a különálló fejhallgatókhoz ugyancsak jelentős technikai bravúrnak számított. S ebben kétségtelenül Puskás Tivadar alkotói gondolkodásának nyomát fedezhetjük fel, mert ezzel a telefon fejlődésének új ágát teremtette meg. A dalműtelefon egyszerre szólt mindenkihez: közösségi és mégis egyéni volt, amiben a kor gondolkodásához híven egy közös élmény varázsa mindenkihez egyénileg jutott el.

JL párizsi théátrophone - a színházi tele^*jLfon, ahogy ott nevezték - a kiállítás bezárása után is folytatta hódító útját. Londonban 1881. december 20-án került sor az első operaközvetítésre, két nap múlva pedig Berlinben melengették a karácsony ünnepi hangulatát Richard Wagner mester A bolygó hollandi című operájának dallamai azokban a látogatókban, akik nem nagyestélyi ruhában vagy frakkban, hanem csak kopott hétköznapi öltözékben tévedtek be a dalműtelefon kiállítótermébe.

Ebből a szenzációból most már Budapest sem maradhatott ki. Puskás Ferenc néhány lelkes technikusnak, közöttük az ifjú Nikola Teslának a segítségével 1882. február 4-én teremtett összeköttetést a Nemzeti

Színház és a Vigadó között. Mialatt a Nemzetiben Erkel Ferenc operáját játszották, a Vigadó kivilágított termeiben a hagyományos újságíróbál zajlott. A fejhallgatókat egy kis szobában helyezték el, és akinek volt türelme végigállni a sort, annak néhány percig szokatlan élményben lehetett része: a Hunyadi László dallamait hallhatta olyan tisztán, mintha csak titokzatos szellemek röpítették volna valamelyik páholyba.

Időközben Edison, tőle szokatlan módon, még mindig tovább tökéletesítette a mikrofont, és 1886. február 19-én antracitszén-szemcsés készülékre kért szabadalmi oltalmat. Ezzel végre megszületett az igazi telefonmikrofon, amely elég olcsó volt ahhoz, hogy tömegesen gyártsák, és éppen az emberi beszéd hangjainak rezgéstartományát közvetítette a legjobban. Nem is változtattak rajta nyolc évtizeden át.

Bell Nagy Rendszerének álma is kezdett valóra válni. 1887. január 15-től már New York-i otthonából hívhatta fel bárki a meg-Csillogó-villogó mechanikai remekművé fejlődött a telefon 1884-re, de még ezen a készüléken is külön helyezkedik el az elforgatható mikrofon és a leakasztható hallgató