Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"

ba: “Vacsora után átmentünk a tanácsterembe, hogy megnézzük a telefont. Bell professzor elmagyarázta az egész roppant furcsa folyamatot. A nyaralóval létesített összeköttetésben beszéltünk, és tisztán hallottunk néhány elénekelt dalt.”

Éppen ez idő tájt ismerkedett Németországban I. Vilmos császár is a telefonnal, legalábbis 1878 januárjában a Scientific American így adott hírt erről: “Nemrég bemutató próbákat tartottak a Bell-telefonnal a német császár előtt Berlinben, a palotában. Őfelsége a legélénkebb érdeklődést tanúsította a telefon iránt, és kegyeskedett tudakozódni a neve felől, mire az egyik magas rangú postahivatali tisztviselő megalkotta a Fernsprecher nevet, ami “távbeszélőt” jelent, és amit a császár azonnal jóváhagyott, így most már ez a német nyelv része lesz.”

merikában ekkor már javában tombolt La telefonőrület. Az új üzletág milliónyi lehetőséget kínált a vállalkozóknak. így például New York híres sziget, Long Island előtt a parton, New Haven városában George W. Coy megvásárolta Bell készülékeinek alkalmazási jogát. 1878. január 15-én telefontársaságot alapított, bevezette a telefon-New Havenben az első nyilvános telefonközpont kapcsolótáblája eló'tt még nem várt fejvesztett kapkodás George Coyra. Kezdetben csak huszonegy előfizetője volt

kölcsönzést, kapcsolóközpontot létesített, és rögtön ezer tájékoztató füzetet adott ki, amelyben a telefonok negyedévi használati díját a központi kapcsolásokkal együtt 4,5 dollárért hirdette. Két hét sem telt bele, és január 28-án, hétfőn megkezdte működését a világ első nyilvános telefonközpontja 21 előfizetővel. Coy maga ült a kapcsolótáblánál, és mint valami öreg matróz, lelkes “Ahoy! Ahoy! kiáltásokkal válaszolt a központba érkezett jelzésekre, amikor belépett a vonalba. Ismerős hangját hallva, később a telefonálók már csak a szokásos “helló”-val üdvözölték, így végül ez a megszólítás terjedt el az egész világon a telefonbeszélgetések kezdeteként.

Ma persze mindez mosolyogtatóan naivnak és primitívnek tűnik, de akkoriban a telefon tényleg fantasztikus szenzáció volt. Olyan gyakorlati találmány, amely messze megelőzte az elméleti elektromossági ismereteket. Erre világít rá egyébként a Scientific American egyik híre is 1878 februárjából: “Rendkívüli az érdeklődés, melyet Mr. Graham Bell telefonja ébresztett a tudósok körében. A világ minden tájáról hallunk a vele folytatott kísérletekről, melyek fényt akarnak deríteni működési módjára. Mr. Bell és mások a fémmembrán rezgése által keltett elektromos áramok erősségének megmérésén fáradoznak. Ezek az áramok hihetetlenül gyengék, és alkalmatlanok, arra, hogy hatást gyakoroljanak a legérzékenyebb galvanométerekre vagy elektroszkópokra, mivelhogy gyors egymásutánban változtatják irányukat.”

Nem volt még elmélete a mikrofonnak.

Edisont azonban ez cseppet sem zavarta, csak annak örült, hogy végre megtalálta azt a szenet, amelyet oly sokáig keresett mikrofonjához. Egy gázégő törött lámpaburájának kormos üvegdarabjáról kaparta le