Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
Hughes “ceruzamikrofonja” nagy meglepetést keltett a Royal Societyben. A fémes érintkezők közé illesztett szénhasáb finom nyomásváltozásokkal vitte át a hangjeleket az áramkörbe azt a vegytiszta grafitot, amelyet azután koronggá préselve mikrofonjába erősített. Ezt a találmányát 1878. március 7-én jelentette be szabadalmi oltalomra, és április 2-án már ezzel a lámpakorom-mikrofonnal zajlott le az első sikeres kísérlet a New York és Philadelphia közötti, 107 mérföld hosszú távíróvonalon. Nagy szenzáció volt, ahogyan a telefon 170 kilométer távolságból is hangosan és tisztán közvetítette az emberi beszédet. Ez a mikrofon minden eddiginél tökéletesebben alakította át a hanghullámokat erős áramingadozásokká. De azért Edison nem hazudtolta meg önmagát. A kísérletek után szokásos stílusában nem éppen szerényen nyilatkozott telefonjáról a kísérlet után az újságíróknak: “Bell professzor előtt kezdtem dolgozni. Elisha Gray is hozzákezdett, és kihozta az első gépet (így!). Belié és az enyém körülbelül ugyanabban az időben készült el (kissé rossz volt a memóriája!). A gépek különbözők: Belié mágnestelefon, az enyém széntelefon. Csak a hallásomon múlott, hogy a telefont nem nyolc hónappal korábban találtam fel. Mialatt az egyik kísérletet folytattam, nagyothallásom téves ösvényre vezetett, és hónapokon át rossz nyomon szimatoltam. De egy jó készüléket szerkesztettem. Itt, a Menlo Parkban belesuttogtam, és a válasz suttogva érkezett Henry Bentley-től a Western Union irodájából, Philadelphiából.” Bell vitathatatlanul szerényebb és nagyvonalúbb volt. Mindig is saját szellemi gyermekének tartotta a telefont, és sokkal messzebbre tekintett. Elképzeléseit a Grand Systemről, a Nagy Rendszerről egy héttel korábban így fogalmazta meg Angliában 1878. március 25-én az üzleti körök érdeklődésének felkeltésére: “Nagyvárosainkban jelenleg tökéletes gáz- és vízvezeték-hálózataink vannak. Az utcák alá fektetett fővezetékekre különféle fogyasztók oldalvezetékei csatlakoznak, lehetővé téve a gáz- és vízellátást egy központi forrásból. Hasonló módon elképzelhető, hogy telefonvezetékek kábeleit fektetik a föld alá, vág}' függesztik a levegőbe, kiágazó vezetékekkel a magánfogyasztókhoz, házakhoz, üzletekhez, gyárakhoz stb., összekötve őket egy főkábelen keresztül a központi irodával, ahol a vezetékek kívánság szerint összekapcsolhatók, így létesítve közvetlen összeköttetést a város bármely két pontja között...” A telefonhálózat gondolata annyira új volt, hogy Bell azt is hozzátette: “Tudatában vagyok annak, hogy egy ilyen ötlet az önök számára utópiának tűnhet...” Pedig 467
