Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
üzletében szokta bevásárolni a szükséges alkatrészeket, és 1874 decemberében itt találkozott egy nyílt eszű, húszéves technikussal, Thomas Watsonnal. Minthogy nehezen boldogult a technikai részletek kivitelezésével, megkérte Watsont, legyen a munkatársa. Ettől kezdve Williams boltja fölött, a Court Street 109. számú ház két padlásszobájában folytatták kísérleteiket a harmonikus távíróval. A hideg téli estéken rengeteget dolgoztak, számos részletet kellett tökéletesíteni, és Bell még mindig furcsa kettősségben élt. A harmonikus távíróval dolgozott, de a telefonra gondolt. 1875 elején egyik este el is mondta elképzelését Watsonnak: ha egy elektromos áram erősségét pontosan úgy lehetne változtatni, ahogyan a hangok megrezegtetik a levegőt, akkor voltaképpen elektromos úton lehetne beszédet továbbítani. Watson lelkesen fogadta az ötletet, és később így emlékezett vissza: “Számos példa van egy eszme történelemformáló erejére, de Bell elképzelése a beszéd alakú villamos áramról a legjelentősebbek között is az első helyen áll. Maga az elképzelés volt ragyogó, és bármilyen mechanizmus, amelyben testet öltött... csak kisebb jelentőséggel bírt.” D,e azért szorgalmasan dolgoztak tovább a harmonikus telegráfon, és 1875 márciusában már úgy állt a készülék, hogy ha nem is volt kidolgozva minden részlete, a találmány megérett a szabadalmaztatásra, így hát Hubbard ügyvéd sürgetésére Bell felkerekedett, és készülékeivel együtt Washingtonba utazott. Először a találmányi hivatalba ment, hogy benyújtsa szabadalmi kérelmét a mintadarabokkal együtt, majd felkereste a Western Union elnökét, William Ortont, aki előzőleg engedélyezte, hogy a társaság egyik vonalán kipróbálja a harmonikus telegráfot. Abban reménykedett, hogy a mamutvállalat kapva kap találmányán. Bell lelkesedését azonban alaposan lehütötte Orton. j Szokásos módszerével lekezelt minden feltalálót, hogy később annál előnyösebb szerződést köthessen velük. Megmondta Belinek, hogy nem kell nagyon törnie magát, mert már megelőzték. Egy chicagói elektrotechnikus, a harmincnyolc éves Elisha Gray olyan távírót dolgozott ki, amellyel zenei hangok továbbíthatók. Caveatjät, figyelmeztető elsőbbségi bejelentését két nappal korábban adta be, mint Bell a saját szabadalmi leírását. Igaz, hogy egy caveathoz elegendő volt egy elvi vázlat is, ám a feltaláló egy évig elsőbbséget élvezett minden azonos találmánnyal szemben, ha ezalatt benyújtotta véglegesen kidolgozott szabadalmi kérelmét, és mellékelt egy működőképes mo- j delit. Bell tehát lényegesen előbbre tartott, mint Elisha Gray, de Ortont ez nem érde-Elisha Gray, a neves villamossági szakember és hivatásos feltaláló már 1874 óta foglalkozott a multiplex távíró megvalósításával. Egyik vevőkészüléke egy ezüstlemezes hegedű volt, amely a vezetéket tartó kéz dörzsölésére különféle zengő' hangokat hallatott 456
