Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
tot kapott Kanadában, és most az egész család a Niagara-vízeséstől száz kilométerrel nyugatra fekvő csendes kis Brantfordba költözött. Amint berendezkedtek, Bell azonnal tovább folytatta próbálkozásait egy morze-távíróval, hogy miként lehetne rajta először zenei hangokat továbbítani. Egy év múlva megint a kezébe került Helmholtz könyve, de ezúttal francia fordításban. Csak most döbbent rá, hogy a nagy német tudós egy árva hangot sem tudott továbbítani bonyolult villamos vezetékeivel. De már késő volt! Az iíjú Bell képtelen volt szabadulni ettől a problémától. Apja nyomdokait követve ő is a süketnéma gyerekek oktatásának szentelte magát, és 1872 októberében megint messzire sodródva a családi fészektől, Bostonban nyitotta meg “hangfiziológiai és beszédmechnikai” iskoláját. Aztán a következő év elején hozzálátott, hogy megvalósítsa egyik régi elképzelését, a “harmonikus” telegráfot. Arra a megfigyelésre alapozta ötletét, hogy ha egy rezgő hangvillát közel tartanak egy zongora húrjaihoz, akkor csak az a húr kezd rezegni, amelyiknek ugyanakkora az önrezgésszáma: a húr rezonál. De megfordítva is fellép ez a jelenség! Ha például egyszerre nyolc hangvilla összekevert hangjai zsongnak körül egyetlen zongorahúrt, ez csak akkor kezd rezegni, ha a hangvillák közül az egyik épp annyiszor rezeg másodpercenként, mint ahányszor a húr is zengeni képes, amikor megpendítik. Bell valahogy ennek alapján képzelte [ azt a távírót, amelyen egyszerre több üzenetet lehet közvetíteni. Ha például nyolc hangvillát állít sorba, mindegyik alá elektromágnest tesz, és egyetlen vezetéken (minthogy az áramkör a földben záródik) másodpercenként 32-szer megszakítja az áramot, akkor hiába fut végig a szaggatott áram mind a nyolc tekercsen, csak az a hangvilla kezd rezegni, amelyik fölött éppen a basszus C villája áll. Ezen az alapon egyszerre nyolcféle rezgésszámú áramot is küldhet egy szál vezetéken, mert ekkor mindegyik hangvilla kiválasztja a maga rezgésszámát, vagyis a maga harmonikus hangját. Milyen remek lenne - álmodozott Bell - egyszerre nyolc távirat egyetlen vezetéken! “Harmonikus távíróját” Bell úgy képzelte el, hogy az adóoldalon minden elektromágnes fölött csak saját rezgésszámának megfelelő' ütemben vibrál egy fémlemez. A szaggatott villamos jelek (körökkel ábrázolva) egyszerre érkeznek ugyan a vevőkészülékbe, de itt a rezonancia alapján minden fémlemez kiválasztja a neki megfelelő rezgésszámot. Középen egy kinagyított rezgőnyelv, amely ütemesen zárja (1) és nyitja (2) az áramkört 452
