Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
érett, és mind fontosabb helyet kapott a kavargó üzleti életben és a politikában. A gyors hírközlés ellenére, amelyet egykor Cooke, Wheatstone és Morse szabadított ki a palackból, egyre követelőzőbbé vált. Telítődtek a távíróvonalak, éjjel-nappal megállás nélkül kopogtak a távíróbillentyűk, de mindez már kevésnek bizonyult. Törhették a fejüket a feltalálók, hogy miként növelhetnék a forgalmat a meglévő távíróvonalakon. To ppén Charles Wheatstone professzor ILsÉTalálta meg erre az egyik megoldást. “Ismétlő” távírót szerkesztett, különválasztva így az üzenet felvételének és továbbításának eddig természetes módon összefonódott folyamatát. A táviratfelvevő helyen kényelmesen “belepötyögtették” az üzenetet egy gépbe, a masinából pedig egy megfelelő jelkulcs szerint kódolt lyukszalag kígyózott elő. A városokat összekötő vonalak végén azután összegyűjtötték ezeket a szalagokat, és betáplálták egy önműködő távírógépbe, amely hihetetlen étvággyal nyelte el az üzeneteket, majd szédítő sebességgel továbbította a morzejeleket a távíró vezetékbe. Ezzel ugrásszerűen megnőtt a vonalak befogadóképessége, de a szakemberek jól tudták, hogy az lenne az igazi megoldás, ha egyszerre több táviratot lehetne küldeni ugyanazon a vonalon. Erre nem is kellett sokáig várni: 1867-ben Bostonban megszületett az első, valóban használható kettős - duplex - rendszer, amelyet Joseph B. Stearns szerkesztett. Igaz, hogy csak a vonal két végéről, ellenkező irányból lehetett vele egyszerre két táviratot küldeni, tehát nem egymás “mellett” futottak a távíró jelek, de ez már döntő haladás volt. A Western Union, a távíróüzlet mindjobban terpeszkedő mammutvállalata, amelynek tulajdonában volt az amerikai távíróvonalak jelentős része, azonnal le is csapott a találmányra, mert óriási hasznot remélt. 1869. április 10-én még egy újdonság körvonalai kezdtek kibontakozni. A New York-i tőzsde híreit továbbító Gold and Stock Telegraph társaság távíróközpontot létesített, és ekkor kötötték be az első banktávíró vonalat azon a kis falitáblán, amelyen egyszerű huzalokkal lehetett összekapcsolni az egyes vonalakat. A központ segítségével tehát a társaság ügyfelei már közvetlenül is érintkezésbe léphettek egymással távíró útján. Ennek a napnak azonban volt egy másik nevezetessége is. Ekkor érkezett egy bostoni távírász, a huszonkét éves Thomas Alva Edison a Niagara-vízeséstől száz kilométerrel keletre fekvő Rochester városába, hogy az ottani távíróvonalon kipróbálja saját duplex rendszerét. A New York-i The Telegrapher című szaklap 1869. április 17-én, szombaton így ismertette a kísérletet: “Csütörtökön este új kettős átvivőt próbáltak ki New York és Rochester között több mint négyszáz mérföld (kb. 650 km) hosszúságú vezetéken, melynek módosított rendszerét Mr. Thomas A. Edison találta fel, és amely tökéletesen sikeresnek bizonyult...” Az új rendszer azért nem volt kifogástalan, de ez is jól mutatja, milyen korán kezdett foglalkozni Edison a távíró tökéletesítésével. Sőt az ifjú bostoni alig két hét múlva, 1869. június 1- jén megkapta élete első szabadalmát egy szavazatszámláló berendezésre. Jó ötlet volt, csak senkinek sem kellett. Bell, aki három héttel volt fiatalabb Edisonnál, 1870. augusztus 1-jén pillantotta meg az “ígéret földjét”, az amerikai kontinenst, amikor szüleivel együtt a Dakota gőzös fedélzetén Québecbe érkezett. Melville Bell ugyanis előnyös állásajánla-
