Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
fesszor könyvét, amelyben számtalan érdekes hangtani kísérlet leírása szerepelt. Ez a német nyelvű könyv nagy hatással volt Belire, mert egy szót sem értett belőle. Helmholtz ugyanis elektromágnesekkel hozta rezgésbe hangvilláit, a fiatal tanárban viszont az ábrákat böngészve az a benyomás alakult ki, hogy a német fizikus hangokat továbbított a villamos vezetékeken. Bell is megpróbálkozott ezzel, de csak rezgő húrokat használt. Ettől kezdve nem tudott szabadulni attól az elképzeléstől, hogy ilyen módon beszédhangok is közvetíthetők. “Azt gondoltam, hogy maga Helmholtz megtette ezt - írta később -, és az én kudarcom csak a villamosság mellőzéséből eredt. Nagyon értékes tévedés volt. Bizalmat öntött belém. Ha azokban az időkben tudok olvasni németül, sohasem kezdek bele kísérleteimbe!” Közben az atlanti kábel lefektetésének ügye is új életre kelt. Egy év elteltével, 1866. június 30-án ismét útnak indult az óriáshajó, és csodák csodájára ezúttal sem- i mi baj nem történt. Tizennégy nap múlva a Great Eastern elért Uj-Fundlandot, ahol az angol William Thomson professzor már tü- j relmetlenül várta, hogy a megfelelő berendezésekkel “élővé” tegye a távíróvonalat. És 1866. július 27-én átsuhant az Atlantióceánon az első hivatalos üzenet. Cyrus W. Field nyert! A század egyik nagyszerű műszaki vállalkozása sikerrel zárult, és másnap már Londonban is tudták, hogy a tőzsdei árfolyamok miként alakultak előző nap a New York-i Wall Streeten. A szavak sem vánszorogtak úgy a kábelen, mint nyolc évvel ezelőtt. Vízbe süllyesztett kondenzátorok akadályozták meg a vezeték mentén az elektromos feltöltődési, ennél fogva percenként már 25 szót lehetett továbbítani. A hajdani botladozó, I buksi gyerek, a villamos telegráf felnőtté A telefonközpont előfutárai a távíróközpontok voltak. A Gold and Stock társaság gázvilágítású termében a “kapcsolófiúk” még állva dolgoztak 450