Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
Megint kezdődött minden elölről, csakhogy most már egyetlen hajó indult a kábelfektetésre. A Great Eastern feneketlen gyomra egy óceánra való távíróvezetéket nyelt el 1865. július 15-én, amikor a Temze torkolatában két teherhajóval lebonyolították a berakodást gyomrában egyszerre elfér az a 4000 kilométer hosszú kábelköteg, amely az óceáni összeköttetés megteremtéséhez szükséges. Megint kezdődött minden elölről. 1865. július 23-án kifutott Valentia kikötőjéből a Great Eastern. Könnyedén szelte az Atlanti-óceán hullámait, miközben csörlőszerke-Bell nem tudott németül, így Helmholtz könyvéből az ábrák alapján próbálta megérteni az elektromos hangvillákkal végzett kísérleteket. Ezek azonban éppoly zűrzavarosnak tűntek a számára, mint a professzor eredeti készülékeinek sora egy avatatlan szemlélő számára zete folyamatosan engedte a vízbe a karvastagságú távíróvezetéket. Augusztus 2-án azonban a kábel elszakadt. Újból szertefoszlott a nagy álom. Valószínűleg a tizennyolc éves, fekete hajú, csillogó szemű Alexander Graham Bell is érdeklődéssel olvasta a híreket a legújabb atlanti kísérletről a skóciai Elginben, de valójában őt egészen más kísérletek izgatták. A beszédmüvészet és a zene ifjú oktatója ennél messzebb már nem is találhatott volna magának állást Londontól, ahol a szülei éltek. Glasgow sincs éppen közel a brit fővároshoz, de a kis Elgin városa még ehhez képest is kétszáz kilométerrel északabbra fekszik, alig egy ugrásra a dermesztő tengerparttól. Családi hagyomány volt Belléknél, hogy a férfiak mind hangtannal foglalkoztak. Alexander Belinek már a nagyapja is ezzel szerzett tudományos érdemeket; apja, Melville Bell is a süketnémák oktatásán fáradozott, és olyan “látható beszédet” igyekezett kidolgozni, amelynek ábrái alapján egy süketnéma gyerek is megtanulhat beszélni, ha megfelelően használja hangképző szerveit. Aleck - ahogy családi körben becézték - elgini magányában szintén behatóan tanulmányozta a hangok fizikáját, a hangvillák összecsengését, a “lebegő” hangok kialakulását. Minthogy a család ekkoriban költözött Londonba, Bell hosszú levélben tájékoztatta apját kísérleteiről. Melville Bell professzor kíváncsi volt mások véleményére is, ezért a levelet megmutatta egyik tudós kollégájának. John Ellis elismerően nyilatkozott az ifjú Bell eredményeiről, de látta, hogy a fiúra ráfér még egy kis tanulás. Ezért aztán biztatásként elküldte neki a német Hermann Helmholtz pro-449
