Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"

Megint kezdődött minden elölről, csakhogy most már egyetlen hajó indult a kábelfekte­tésre. A Great Eastern feneketlen gyomra egy óceánra való távíróvezetéket nyelt el 1865. július 15-én, amikor a Temze torkolatában két teherhajóval lebonyolították a berako­dást gyomrában egyszerre elfér az a 4000 kilo­méter hosszú kábelköteg, amely az óceáni összeköttetés megteremtéséhez szükséges. Megint kezdődött minden elölről. 1865. július 23-án kifutott Valentia kikötőjéből a Great Eastern. Könnyedén szelte az Atlan­ti-óceán hullámait, miközben csörlőszerke-Bell nem tudott németül, így Helmholtz könyvéből az ábrák alapján próbálta megér­teni az elektromos hangvillákkal végzett kí­sérleteket. Ezek azonban éppoly zűrzavaros­nak tűntek a számára, mint a professzor ere­deti készülékeinek sora egy avatatlan szemlé­lő számára zete folyamatosan engedte a vízbe a karvas­tagságú távíróvezetéket. Augusztus 2-án azonban a kábel elszakadt. Újból szerte­foszlott a nagy álom. Valószínűleg a tizennyolc éves, fekete hajú, csillogó szemű Alexander Graham Bell is érdeklődéssel olvasta a hí­reket a legújabb atlanti kísérletről a skóciai Elginben, de valójában őt egészen más kí­sérletek izgatták. A beszédmüvészet és a zene ifjú oktatója ennél messzebb már nem is találhatott volna magának állást London­tól, ahol a szülei éltek. Glasgow sincs ép­pen közel a brit fővároshoz, de a kis Elgin városa még ehhez képest is kétszáz kilomé­terrel északabbra fekszik, alig egy ugrásra a dermesztő tengerparttól. Családi hagyomány volt Belléknél, hogy a férfiak mind hangtannal foglalkoztak. Alexander Belinek már a nagyapja is ezzel szerzett tudományos érdemeket; apja, Melville Bell is a süketnémák oktatásán fá­radozott, és olyan “látható beszédet” igye­kezett kidolgozni, amelynek ábrái alapján egy süketnéma gyerek is megtanulhat be­szélni, ha megfelelően használja hangképző szerveit. Aleck - ahogy családi körben becézték - elgini magányában szintén behatóan ta­nulmányozta a hangok fizikáját, a hangvil­lák összecsengését, a “lebegő” hangok ki­alakulását. Minthogy a család ekkoriban költözött Londonba, Bell hosszú levélben tájékoztatta apját kísérleteiről. Melville Bell professzor kíváncsi volt mások véle­ményére is, ezért a levelet megmutatta egyik tudós kollégájának. John Ellis elis­merően nyilatkozott az ifjú Bell eredmé­nyeiről, de látta, hogy a fiúra ráfér még egy kis tanulás. Ezért aztán biztatásként elküld­te neki a német Hermann Helmholtz pro-449

Next

/
Thumbnails
Contents