Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
Egy évvel a kábelszakadás után, 1858-ban az Atlanti-óceán közepéről indult el egymástól távolodva a két távírókábel-fektető hajó, az elegáns angol Agamemnon és a legnagyobb amerikai hadihajó, a Niagara kezdve a távíró kifogástalanul működött. Nincs tehát műszaki akadálya annak - jelentette ki egybehangzóan az amerikai Sámuel Morse professzor és William Thomson angol fizikus hogy megteremtsék az összeköttetést a két földrész között. Írország csipkézett nyugati partvidékén, Valentia csöppnyi szigetének kikötőjéből bonyolult műszaki előkészületek után indult el lelkes ünneplés közepette 1857. augusztus 6-án az amerikai Niagara és az angol Agamemnon gőzös a nagy útra. Az volt a terv, hogy az óceán közepéig együtt haladnak, majd szétválnak, és innen kezdik meg a kábelfektetést egymással ellenkező irányban. A közeli siker reményében a mérnökök mégis úgy döntöttek, hogy rögtön megkezdik a kábel leengedését az Agamemnonról. Az örömmámor azonban csak egy óráig tartott. A kábel elszakadt. Nem baj! Másnap újra indultak a hajók. Minden jól ment augusztus 11-ig, amikor 537 kilométerre az angol partoktól hajnalban a kábeldob hirtelen “megszaladt”, a csúszásgátló szerkezet darabokra tört, és a vezeték tépett vége eltűnt a mélyben. Cyrus W. Fieldet azonban sokkal kemé_ nyebb fából faragták, semhogy a kudarcok egykönnyen letörték volna. Megszállottan bízott a sikerben. Egy év múlva, 1858. június 16-án újra elindult a két kábelfektető hajó, de ezúttal az eredeti tervnek megfelelően az óceán közepéről. Persze most sem mentek simán a dolgok. De újabb és újabb próbálkozások után végül 1858. augusztus 5-én az amerikai Niagara elérte Új-Fundlandot, miközben változatlanul érkeztek a kábelen a jelen az angol Agamemnon fedélzetéről annak bizonyságaként, hogy a kábel még működik, és hajnali 2 óra 45 perckor végigfutott az óceán mélyén az első szolgálati üzenet: “Minden rendben!”. Most már jöhetett az ünneplés! Augusztus 16-án Viktória angol királynő 98 szavas táviratban üdvözölte James Buchanant, az Egyesült Államok elnökét, aki viszont egy puritán amerikaira jellemző módon csak 48 szavas távirattal válaszolt. London és New York újságai tele voltak “a legyőzött távolság”, “az ember példátlan diadala” és hasonló kifejezésekkel. Igazán megható volt az akkori örömmámor. Hogy Viktória üze-Szaggatott áram a hangrezgések ütemében - ebből az alapelvből kiindulva kezdett kísérletezni Philipp Reis a hangtovábbítással
