Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"

netének közvetítése 16 és V2 órát vett igénybe? Mit számított! Ehhez képest a leg­gyorsabb gőzhajó is csak csigatempóban szelte át az óceánt. De a kor technikai színvonalát tekintve elhamarkodott volt a nagy vállalkozás. Alig két hét múlva, 1858. szeptember 3-án a ká­bel földmondta a szolgálatot. Forgalma még így is elképesztő volt: Angliából 269 üzenet érkezett 13 743 betűvel az “óhazá­ba”. S a technikai fejlődés felvillanyozta a kontinens szendergő országait is. Amikor például 1861. január 2-án meghalt IV. Fri­gyes Vilmos porosz király, és I. Vilmos lé­pett a trónra, vele együtt egy szabadabb, al­kotó korszak köszöntött be. Még ebben a hónapban, január 31-én mutatták be Friedrich Hebbel Nibelungok című darab­ját, amely csak fokozta a nemzeti lelkese­dést. Poroszország vagyonos polgárai meg­élénkülve néztek körül, mibe fektethetnék pénzüket eléggé jövedelmezően. Sorra ala­kultak a részvénytársaságok, megindult a gépgyártás - a poroszok az ipari forradalom küszöbére léptek. Frankfurt közelében, Friedrichsdorfban ekkor kezdett foglalkozni a természetfi­lozófia tanára, Johann Philipp Reis azzal a bizarr ötlettel, hogy miként lehetne távíró­vonalon továbbítani különféle hangokat. Egy' söröshordó dugójából kivájt tölcsérre marhabéi hártyát feszített, a hártya közepé­be pedig elektromos érintkezőt erősített. Ez volt a világ legprimitívebb, de az első mik­rofonja. Reis ugyanis gondolatban egy kattogó távíró elektromágnesétől indult visszafelé. Ha a mágnes áramkörét eléggé gyors ütem­ben szakítja meg, másodpercenként mond­juk 32-szer - ami egy zongora legmélyebb hangjának, a basszus C-nek felel meg -, ak­kor az elektromágnes fölött az írócsúcs le­-------------------— A német feltaláló 1861-ben mutatta be első telefonját ezzel a “mikrofonnal”. A fából fa­ragott fül áramszaggatóját egy rugóhoz (R) erősített platina lemezke (L) nyúlványa, a “kalapács” (f) alkotta, amely a membrán (M) közepén volt rögzítve. Az érintkezés a felső vezeték “kengyelének” (P) finom keresztpál­cáján jött létre a hangrezgések ütemében meze a levegőt is rezgésbe hozza, és a táv­író “zenélni” kezd. Persze nem lehet ilyen gyorsan nyomogatni egy távírókulcsot. Erre csak a rezgő levegő képes. Ezért készítette Reis a “dugós” áramszaggatót. Ha ugyanis a levegő például a basszus C hang leütése­kor 32-szer rezegted meg a marhabéi hár­tyát, ugyanennyi szer szakad meg és zárul újra a távíróvezeték áramköre. Az elektro­mágnes tehát “lejátssza” a C hangot. Készülékének egyik kezdetleges válto­zatával Philipp Reis 1861. október 26-án jelent meg a frankfurti Fizikai Társulat ülé­sén. A tudós tagok döbbenten nézték, mit akar kezdeni különös távírójával, de amikor megtudták, hogy a gyűlésteremből 90 méter hosszú huzal vezet a városi kórházhoz, ahonnan hangokat kíván közvetíteni, meg­döbbenésük általános érdeklődéssé válto­zott. Akik jelen voltak, később is kitartóan állították, hogy fel lehetett ismerni azokat a 447

Next

/
Thumbnails
Contents