Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
« m Uramisten - ez beszél! Alig egy évtized alatt a villamos távíró szédítő karriert futott be. 1852-ben már annyi telegráfvonal működött világszerte, hogy az egymáshoz kötött vezetékekkel körül lehetett volna hurkolni a Földet. Persze a régi és az új találmányok sosem váltják föl egymást egyetlen óraütésre, így például Franciaországban még Chappe optikai távírórendszerét használták szorgalmasan 4800 kilométer távon, 556 szemaforos házikóval. De az elektromos távíró fölénye annyira vitathatatlan volt, hogy ezt a franciáknak is be kellett látniuk. Döntöttek tehát, és 1853. augusztus 26-án utoljára lendültek meg az optikai távíró szemaforjai, búcsút intve egy letűnt korszaknak a telegráf történetében. Más is jelezte azonban egy új szakasz kezdetét. Amerika egyik kisvárosában, a Kentucky állambeli Bardstownban egy huszonöt éves amerikai fizikus 1856. május 20-án olyan találmányra kapott szabadalmat, amely már a hagyományos morzeábécé pont-vonal rendszerét is fölöslegessé tette. David Hughes ugyanis betűíró távírót szerkesztett: ez a készülék az elektromos úton küldött jeleket rögtön olvasható szöveg alakjában nyomtatta rá a vevőállomás pergő papírszalagjára. A találmány döntő lökést adott a távíró további terjedésének. A távírász ezentúl már nem a morzebillentyűt kopogtatta, hanem egy zongora billentyűsorához hasonló klaviatúrán ütötte le sorra a betűivel, és a papírszalag mindig akkor A philadelphiai világkiállítás bíráló bizottsága éppen tovább akart menni, amikor II. Péter brazil császár meglátta Bellt. Érdeklődve kezdte vizsgálgatni készülékeit. Az egyik vasdoboz irányából egyszer csak titokzatos emberi hangok ütötték meg a fülét. Szinte kó'vé dermedt a csodálkozástól, m^jd döbbenten fölkiáltott nyomódott hozzá, amikor a szöveg megfelelő betűje ért föléje. E't kkor már négy év óta közvetlenül lehetett táviratozni Párizsból Londonba a La Manche csatorna alatt húzódó kábelen át. Mi jelenthetett még akadályt a telegráf előtt? Az Atlanti-óceán! Noha ez idő tájt indultak újabb rohamra a nagy óceánjáró gőzösök, hogy minél szorosabbra vonják Anglia és Amerika kapcsolatát, a hírek így is csak lassan vánszorogtak. Milyen csodálatos lenne, ha távírón futnának végig az üzenetek a víz alatt! Ez a gondolat foglalkoztatott egyre több tudóst és üzletembert az óceán mindkét partján. S ekkor egy energikus amerikai vállalkozó, Cyrus W. Field vette kezébe a transzatlanti kábel ügyét. Angol és amerikai vállalkozókból óriási részvénytársaságot szervezett, s 1856- ban más sikerült megtenni az első fontos lépést: New York és Új-Fundland szigete között 3200 kilométer hosszú kábelt fektettek le a tengerfenékre. A vezeték szigetelést olyan sikeresen oldották meg, hogy ettől David Hughes betűnyomó távírója. Szabadalmi leírásához az amerikai feltaláló ezt a modellt mellékelte, amelynek későbbi változata lényegesen felgyorsította és egyszerűsítette a táviratozást. Amíg Morse rendszerével percenként 25 szótagot továbbítottak, addig Hughes készülékével 40-45 szótagot lehetett papírszalagra rögzíteni betűk alakjában
