Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Szivarok és szárnyak
A világon az első motoros repülőgép Mozssyszkij tervei alapján Oroszországban készült el. A szabadalmi rajzoktól eltérően, a valóságban ilyen lehetett a kísérleti gép a korabeli leírások alapján (Savrov rekonstrukciója). Az oldalirányban ívelt szárnyak légcsavarjait 28,6 kg tömegű, az orrlégcsavart 47,6 kg-os gőzmotor forgatta. Ez a gép azonban még alkalmatlan volt a repülésre holott Mozsajszkij rendkívül müveit, nagy tudású ember volt, aki több idegen nyelvet beszélt, tehát ismerhette a korabeli elképzeléseket. Csakhogy ezekre nemigen tudott támaszkodni. A kísérleteket általában titokban folytatták, másrészt egy-egy rossz repülő tervén a jó részletmegoldásokat nem lehetett felismerni. Ugyanakkor a géptervezők folyton a hossztengely körüli billegést akarták megakadályozni. Ezért nem is gondoltak a csűrésre! Úgy vélték, a forduláshoz elég az oldalkormány, vagyis a gép farkán a kiteríthető függőleges vezérsík. Az orosz gépen sem volt másképp. Mozsajszkij 1881. november 15-én kapott szabadalmi védettséget “légi úszó” szerkezetére, miközben Henri Giffard már egymillió frankot helyezett letétbe az egyik banknál egy 200 000 m3-es léghajó építésére. Úgy gondolta, hogy egy ilyen fantasztikus, 600 méter hosszú száguldó szivarral végre megoldhatja a kormányozható léghajó régóta vajúdó problémáját. Ez a feladat azonban az ő erejét is meghaladta. Meghasonlott önmagával, súlyos levertség kerítette hatalmába, és végül 1882. április 15-én más megoldást nem látott maga előtt, csak az öngyilkosságot. Pedig ha összefog az ifjú Pénaud-val! Talán mindkettőjük élete másként alakul. De az élet eseményeit rendszerint nem a kedvező valószínűségek irányítják. Mozsajszkij közben az orosz hadügyminisztérium támogatásával megkezdte motoros gépének építését Szentpétervár peremén, Krasznoje Szelő településének katonai gyakorlóterén. És 1882. július 6-án végre készen állt a hivatalos szemlére a különös gyúrótábla 300 m2-nyi szárny felülettel, körülbelül 7,5 kW-os gőzmotorral az orrlégcsavar és egy 15 kW-os motorral a két szárnyba süllyesztett légcsavar forgatására. A gőzgépeket is Mozsajszkij tervezte, de Angliában készítették el mind a kettőt. A szabadalmi tervhez képest az orosz feltaláló már ívelt számyfelületet alkalmazott, amint ez Ny. Ny. Mjaszojedov lovastiszt emlékirataiból kitűnik: “Az egyszárnyú gépet a külvárosban építették meg egy fedetlen helyen. A gyakori eső sok kárt tett a gépben. A gép vászonbevonatú, fabordás, csónakszerű alkotmány volt. A csónaktestre erősítették rá a téglalap alakú szárnyat, mely enyhén ívelt volt, domború oldalával felfelé (egy lovastisztnek akár fordítva is lehetett volna). Az egész gépet finom sárga selyemvászonnal burkolták és belakkozták. A számyszerkezet fenyőfából készült...” íme, itt volt a világ első motoros repülőgépe, azonnal megkezdődtek tehát a próbák. A könnyebb felszállás érdekében ferde falejtőt is építettek, erről csúszott le a gép, hogy nagyobb kezdősebességet érjen el. De vajon repülhetett-e ez a monstrum? Aligha! Csaknem egytonnás tömeget 22-23 kW teljesítménnyel a levegőbe emelni lehetetlen
