Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Szivarok és szárnyak

augusztusi számába, és megértjük, hányféle irányzat uralkodott a repülés terén:

“Két alapvető rendszer van, melyet a légi utazáshoz javasolnak: először is a levegőnél könnyebb szerkezetek, vagyis aerosztátok, melyek nagy on kis sűrűségűk következtében emelik föl és tartják magukat a magasban, így csak kormányozni és mozgatni kell őket; és másodszor a levegőnél nehezebb szerkezetek, melyeket mechanikai úton kell fölemelni, mozgatni és kormányozni.

Ez utóbbi osztálynak két alcsoportja van: az aeroplane, melyet lényegében valamely fajta motorral (nevezetesen egy csavarral vagy más eszközzel) mozgatott síklap alkot (az ívelt felület tehát egyáltalán nem volt köztudott!), és a mozgásával szemben ellenálló erő tart fenn; és egy olyan szerkezet, mely pontosan a madár repülését igyekszik utánozni.

Mi most egy olyan repülőt javasolunk, melynek súlya 1000 kilogramm, és másodpercenként 10 méteres sebességgel mozog vízszintesen (36 km/óra nagyon kevés). A legkisebb önsúly mozgatása érdekében 54°44’ szöggel kell működnie (elképesztő adat az 5-10 fokos hajlásszöghöz képest, teljesen az íróasztali agytoma szüleménye!) és mozgatásához... körülbelül 187 lóerő (kb. 137 kW) szükséges. Egy ilyen rendszer sokkal nagyobb előrehajtó erőt kíván, mint ami elérhető az ismert vagy lehetséges motorokkal. Mit tud tenni az amerikai feltaláló géniusz és gyakorlati ügyesség ebben a fontos irányban?”

Semmit! - ez lett volna a válasz, ha a költői kérdéseknek nem az lenne a tulajdonságuk, hogy inkább mozgósítani, mintsem tudakolni akarnak. Nemhogy az amerikaiak, de még a franciák sem tettek semmit ebben az ügyben. Pénaud hiába kilincselt a--------------------- • <

tervével, hogy' anyagi támogatást kapjon a kivitelezésre. Senki sem volt hajlandó pénzt áldozni a motoros repülőgép kétes sikerére. Végül kétségbeesetten a léggömbmilliomos Henri Giffard-hoz fordult, de a hajdani úttörő már nem lelkesedett az új gondolatért. Minden korábbinál nagyobb léghajó építéséről álmodozott, erre tartalékolta a pénzét. Pénaud megtört. Belefáradt a kudarcokba, a hiábavaló erőfeszítésekbe, és harmincéves korában revolvergolyóval vetett véget életének 1880-ban.

Mégsem bukott el a motoros repülőgép ügye. Repülőmodelljeinek sikerén felbátorodva, egy orosz tengerésztiszt, Alekszandr F. Mozsajszkij óriási repülő “gyúrótáblát” tervezett, és végül 1880. június 16-án kért szabadalmi oltalmat sík szárnyú, gőzgépekkel hajtott szerkezetére. Nem sokban tért el Henson hajdani tervétől,

Gőzmotoros repülőgépének tervére Mozsajszkij 1881. november 15-én (illetve az akkori orosz naptár szerint november 3-án) kapott szabadalmi oltalmat, miközben az Angliából megrendelt gőzgépek összeszerelését már 1881 májusában megkezdték

431