Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Szivarok és szárnyak
mos ívfénylámpák ragyogtak, és a franciák a népszerű író, Jules Verne fantasztikus regényét, A rejtelmes szigetet olvasták izgatottan, amikor Alphonse Pénaud 1876. február 18-án szabadalmat kapott motoros repülőgépére. Ez a fiatalember szinte mindent tudott már ahhoz, hogy olyan gépet tervezzen, amely biztosan fennmarad a levegőben: denevér formájú szárny enyhe V alakban, vízszintes és függőleges kormánysíkok, és persze két légcsavar, megfelelő motorral hajtva. A gép hossztengely irányú billegését a hordfelület hátsó élének felhajtásával küszöbölte ki. Más kérdés, hogy az 1,2 tonna tömegű utasszállító gépet 15-25 kilowatt teljesítményű motorral nem lehetett volna a levegőbe emelni. Pénaud persze azért számolt ilyen kis teljesítménnyel, mert jól tudta, hogy a korabeli gőz- és gázmotorok túlságosan súlyosak ahhoz az energiához képest, amelyet szolgáltatnak. Elméleti szempontból tulajdonképpen ímem volt semmi kifogásolnivaló ezen a gépen. Ha lett volna hozzá alkalmas motor, amely a levegőben emeli, úgy repült volna, mint a nyíl. Csakhogy ez a baj! Ha a pilóta kanyarodni akart volna vele, a szerkezet menthetetlenül lezuhan. Nem volt rajta csűrőkormány, amely a két szárnyvéget ellenkező irányban megcsavarja, és így megbillenti a gépet. Pénaud persze ezt nem tudhatta, íróasztal mellett nem lehetett az ilyesmire rájönni. Nem is az ő hibája volt. A motoros repülőgép megalkotása mechanikai szempontból teljesen más szemléletet követelt, mint ahogyan a korabeli mérnökök gondolkodtak. Ezt is csak olyan bonyolult gépezetnek fogták föl, amely teljesen független a pilótától, aki majd irányítja. Ennélfogva arra törekedtek, hogy minél állóképesebb legyen a gép a szelek szeszélyes játékával szemben, holott egy jó repülő szerkezet éppen kecses mozgékonyságával, alkalmazkodóképességével teremti meg a biztonságot. Kimaradt tehát a tervekből az emberi tényező, kimaradt az a szükséges bizonytalanság, amely például egy kerékpár látszólag képtelen szerkezetét is éppen az emberi ügyesség révén teszi biztonságossá. A “kemény” repülés hívei csak egy jó hajtómotorra áhítoztak, amely gépüket a levegőbe emeli. A többi majd megy magától. Hiszen a léghajó is először csak a levegőbe emelkedett, és később kezdtek el dolgozni a feltalálók a kormányozás problémáján. Ez a párhuzam rendkívül meggyőzőnek látszott. Holott a motoros repülésben ez volt a kudarcok útja! Pénaud tervének újszerűségét csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha a korabeli állapotokhoz viszonyítjuk. Pillantsunk bele például a Scientific American egyik 1878. Még mindig akadtak olyan feltalálók, akik a madarak repülését akarták utánozni. Az amerikai Jasper Spalding azért óvatos volt: a testére csatolt szerkezettel egy apró léghajóra függesztve kívánt repülni. (Szabadalmi modell) 430
