Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Szivarok és szárnyak

Lilienthalék rátaláltak arra az útra, ame­lyen egykor Cayley haladt. De erről még senki sem tudott a diadalmas Németor­szágban, még kevésbé a porosz vereségből éledő Franciaországban. S ha tud is a ta­pasztalt aeronauta, Gaston Tissandier ezek­ről a kísérletekről, akkor sem áll el tervétől, hogy megmutathassa, képesek még hősi tettre a franciák a repülés terén. Csakhogy ő kitartott az eredeti francia találmány, a lég­gömb mellett. A párizsi léghajózási társaság elnöke, Theodore Sível és a társaság titká­ra, Joseph Crocé-Spinelli vállalkozott Tissandier-vel együtt arra, hogy minden ed­digi rekordot megdöntenek, másrészt újabb mérésekkel gazdagítják a tudományos is­mereteket a magaslégkörről. Ismerték a veszélyt, ezért alaposan fel­készültek. Zenithre keresztelt ballonjukban - amely az égbolt legmagasabb pontján, a zeniten delelő Nap büszke jelképét hordoz­ta nevében - oxigénnel töltött tömlőket he­lyeztek el, ezekből csöveken át lehetett be­szívni az éltető gázt. Még egy nyomáskam­rában is kipróbálták, miként tudják majd el­viselni ezeknek a segítségével az oxigénhi­ányt. Minden részletében tökéletesen kidolgozott mérnöki alkotás volt Pénaud motoros repülő­gépének terve. Noha találmányára megkapta a szabadalmi oltalmat, valójában semmit sem tudott kezdeni vele. Hiányzott az a vállalko­zó, aki pénzt adott volna a gép megépítésére De más a laboratóriumi kísérlet, és más a valóság. A három kutató 1875. április 15- én foglalt helyet a Zenith kosarában. Ettől kezdve az események drámai gyorsasággal peregtek. A léghajó rendkívül gyorsan emelkedett, és egyszerre több barométer is mutatta, hogy már túlhaladtak a nyolc kilo­méteres magasságon, amikor Tissandier el­ájult, mert annyi ereje sem maradt, hogy odakússzon az oxigéntömlőkhöz. Körülbe­lül félóráig volt eszméletlen. Csak akkor tért magához, amikor Sível kétségbeesetten élesztgette. A ballon zuhant lefelé. Ekkor kapkodva minden nehezéket kidobáltak. A léggömb megint fölfelé száguldott. Tissandier újból elájult. Mire eszméletre tért, a léggömb ismét lefelé zuhant, de ekkor már a kosár aljában elfeketült arccal feküdt két társa, szájuk sarkából vér szivárgott. Tissandier is csak úgy tudta megmenteni az életét, hogy a bal­lon kosarából fölmászott a tartóhálóra, így a rugalmas burkolat tompította földet érés­kor az ütközés erejét. JL tragédia híre megrázta az egész tudo­­^*^kmányos világot. A Zenith a mélypon­tot jelentette a léggömbrepülés történeté­ben, azt a zsákutcát, amely nem vezet to­vább. Alphonse Pénaud, a huszonöt éves, sápadt ifjú titán viszont úgy érezte, hogy a levegőnél nehezebb szerkezetek terén még csak az első akadályt győzte le akkor, ami­kor négy évvel ezelőtt elkészítette kis gumimotoros repülőmodelljét. További kísérletei és számításai arról győzték meg, hogy ebben a rohanó korban elérkezett egy valódi motoros repülőgép megalkotásának ideje. A párizsi utcákon már egy kecses gőzomnibusz járt a lófoga­tú bérkocsik között, egy dél-párizsi lóvasú­ti szakaszon angol gőzvillamosok próbái folytak, a Gare du Nord pályaudvaron villa-429

Next

/
Thumbnails
Contents