Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Szivarok és szárnyak
.i Amiről annyi feltaláló álmodozott, amiről annyi tagadó elmélet keringett, azt ez a szerény francia a lehető legegyszerűbben megvalósította. Pénaud gépe volt az első valódi repülőmodell, amely biztonsággal suhant a levegőben, és reményt nyújtott arra, hogy egyszer “nagyban” is sikerül elkészíteni a motoros repülőt. A francia feltaláló szenzációs ötlete az volt, hogy nem óramű, nem apró gőzgép, hanem csak egy gumizsinór hajtotta modelljének légcsavarját. Ez az egyszerűség volt benne a zseniális. Mert ha korábban eszébe jutott is valakinek a gumizsinór, szépen dobra csévélte, így a letekeredő rugalmas szál megfelelő áttétel révén megforgathatott egy légcsavart. Csakhogy ez a mechanizmus nem adott elég hajtóerőt egy akkora szerkezetnek, amely el is bírta volna ezt a gumimotort. Pénaud viszont gondolatban kilépett a harmadik dimenzióba, el tudott szakadni attól a megrögzött szemlélettől, hogy egy gumizsinór csak megnyújtva jó. Egyszerűen megsodort egy gumiszálköteget, és ettől a rugalmas anyag három dimenzióban raktározta el a belefektetett mechanikai energiát. A gumimotoros repülőmodellek ma is Pénaud találmánya szerint működnek, mert a szálköteg mechanikai szempontból egyszerre van igénybe véve húzásra, hajlításra, csavarásra. Pénaud pillekönnyű planophore-jával, amelynek első nyilvános repülőbemutatója 1871. augusztus 18-án volt, a motoros repülőmodellek kora is beköszöntött. Se szeri, se száma azoknak a szerkezeteknek, amelyekkel ettől kezdve kísérleteztek a feltalálók. Ilyen módon azonban nem sokkal jutottak közelebb az emberszállító motoros repülőgép megvalósításához. Egyrészt egy ilyen modellt nem lehetett “felnagyítani”, mert elvesztette kedvező repülési tulajdonságait, másrészt a légcsavarok forgatásához csak a nehézkes gőzgép állt a rendelkezésükre. Pontosabban szólva mégiscsak volt valami: az újszülött gázmotor. De teljesítményéhez képest ez is túlságosan nehéz volt, semhogy bárkinek is eszébe jutott volna rászerelni egy aeroplánra. Paul Heanlein német mérnök viszont arra gondolt, hogy egy ballon könnyen a magasba emel egy Lenoir-féle gázmotort. És akkor végre megoldódik a kormányozható léghajó régi problémája. Haenlein 2400 m3-es ballonjának olyan alakja volt, mintha két hajótörzset ragasztott volna össze. Ami a vízben jó, nyilván jó a levegőben is - gondolhatta, bár ebben nem volt teljesen igaza. Valójában egy hajó oldalnézeti képét forgatta meg a vízvonal körül, és ennek a forgástestnek a mintájára alakította ki áramvonalas léghajóját. Először Bécsben akart felszállni, de bonyodalmak voltak a ballon feltöltése körül, ezért továbbutazott Brünnbe (a mai Bmóba). Itt emelkedett a magasba a világ első gázmotoros léghajója 1872. december 13-án. A barátságtalan időben kötelekkel tartották a földről, nehogy egy váratlan szélroham kárt tegyen benne. Később a léghajó a próbák során a feltaláló szerint 19 km/ó sebességet is elért, de a percenként 40 Az első gázmotoros léghEgó Brünnben (a mai Brno) emelkedett a magasba: Haenlein az akkori idők legmodernebb erőgépével próbálkozott: egy Lenoir-motor hajtotta a légcsavart 426 i
