Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért

Erő és szépség sugárzott a White Star társaság új típusú hajóiból. A vitorlák persze az Oceam'cról sem hiányoztak, de a 128 méter hosszú, 12,5 méter széles hajót már csak egyetlen propeller hajtotta

volt. Mesélték, hogy a Scotia fedélzetén egyszer hozzálépett egy hölgy, amint a hajó éppen Új-Fundland felé tartott, és együttérzően megkérdezte: “Ó, kapitány, árulja el, mindig ilyen ködös és csúnya ez a hely?” Mire Judkins rárivallt: “Honnan az ördögből tudjam, madame! Nem élek itt.”

JL ki kelet felé hajózott, hogy elérje Indi^*lLát, annak 1869. november 17. óta már könnyebbé vált az útja. Előtte való nap avatták fel ünnepélyesen a Szuezi-csatornát, és a megnyitón Európa számos uralkodócsaládja képviseltette magát. Port Saidnál pedig már a francia Alliance Társaság egyenáramú generátorai látták el energiával a világítótoronyban fölszerelt ívfénylámpákat.

Anglia ezentúl könnyebben elérhette gyarmatait, de föllendült a távol-keleti hajókereskedelem is, felébresztve ezzel Európa kíváncsiságát a mesés keleti országok kultúrája iránt. Amerika is újraéledt a polgárháború befejezése után. Több mint két évtized telt el az óceáni hajózásban a baljós emlékezetű Collins óta, amikor egy újabb amerikai, Thomas Henry Ismay lépett az atlanti színpadra.

Három hónappal a Szuezi-csatoma megnyitása előtt megalapította az Óceáni Gőzhajózási Társaságot, és már megvoltak az elképzelései egy korszerű amerikai óceánjáró hajótípusról. De honnan rendelt hajókat? Persze Nagy-Britanniából, a leghíresebb belfasti hajóépítőktől. A harminckét éves fiatalember jelentős pénzösszeggel és nagy elszántsággal kezdett tehát hozzá az Atlanti-óceán meghódításához, és Cunard óta ő volt a legjelentősebb személyiség, akinek egyénisége rányomta bélyegét ennek a kornak a hajózási kultúrájára.

Amerika a nyugtalan korszakváltás lázában égett. 1870 februárjában a New' York-iak a pneumatikus alagutat csodálták. Márciusban mindenki Grant elnököt és korábbi hadvezért éljenezte, aki bejelentette a négerek végleges felszabadítását. Áprilisban Victoria Woodhullon döbbentek meg, aki nő létére indulni kívánt az elnökjelöltségért folyó küzdelemben. Májusban a figyelem egy kis társaság felé fordult, mert Boston előtt a Massachusetts-öbölben megtöltöttek egy palackot, hogy azután egy csodálatos transzkontinentális vonatutazás végén júniusban a San Franciscó-i öbölbe öntsék az Atlanti-óceán vizét. Júliusban a

413