Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért

bostoniak már a Pullman Hotel Express körül tolongtak, amely korábban elképzelhetetlen kényelmet kínált az utasoknak. És 1870. augusztus 27-én senki sem volt kíváncsi Thomas Ismay első Fehér Csillag (White Star) óceánjárójának vízre bocsátására. Igaz, erre a távoli Észak-írországban került sor.

Pledig ezzel kezdődött meg a nagy verseny az angol Cunard és az amerikai White Star hajótársaság között. Ekkor már a mérleg nyelve is közeledett a gőzhajók felé: ebben az évben a világon a vitorlások 16 millió tonnatérfogatával szemben 3 millió BRT volt a gőzhajók állománya. S az Oceanic a maga 5000 tonnájával egy új korszak beköszöntét jelezte.

Az angolok is csak akkor figyeltek fel rá, amikor megjelent a Mersey torkolatában, és 1871. február 26-án teljes pompájában behajózott Bristoliba. Még a legszigorúbb szakértők is elcsodálkoztak.

Tízszer olyan hosszú volt a hajó, mint amilyen széles, szokatlan karcsúsága eleve a sebesség érzetét sugallta. Sétafedélzetének peremén mellvéd helyett nyitott korlátok húzódtak, így a víz könnyen lefolyhatott a fedélzetről. Vasból készült vitorlaárbocok voltak rajta, a kazánok füstje pedig egyetlen alacsony kéményből bodorodott az ég felé.

Meglepetés volt az óriási társalgóterem is, amely a szokásostól eltérően nem a hajó tatjában kapott helyett, mint egy kongó bársonykoporsó, hanem középen húzódott, és a hajó teljes szélességét elfoglalta. Két végében márványkandallók ontották a meleget, és körös-körül 35 cm átmérőjű kerek ablakok során át áradt be a világosság.

Étkezéskor mindenki önálló karosszékben foglalhatott helyet. Ennek az újdonságát csak az tudta értékelni igazán, aki már

átkelt néhányszor az óceánon a legendás Cunardok valamelyikén, és hosszú asztalok , padsorainak a végén igyekezett helyet sze- ] rezni, hogy szükség esetén gyorsan kiró■

hanhasson, ha túlságosan erős hullámok vették el az étvágyát.

És a kabinok! Nem kellett a folyosóra kiállva kiabálni a hajópincér után. Elég volt elegánsan megnyomni egy elefántcsont vil- * lanycsengő gombját, és az ügyeletes szobában a falitáblából éppen annak a szobának a jelzőkarja nyúlt ki, ahonnan hívás érkezett.

És nem voltak felhalmozott takarók a kabinokban: gőzzel melegítették az ágyakat. A gőz minden formában a hajó luxusának éltető elemévé vált.

Ahogyan a White Star Társaság egyik tájékoztatója írta líraian: “Miként egy elefánt fölemel egy tűt, és fákat dönt le, ugyanúgy nincsen se túl kicsi, se túl nagy munka az óriás, a Gőz előtt. O melegíti a gyermekágyakat, ő emeli a horgonyt, ő mozgatja a fodrászollót, ő végzi a hajó ki- és berakodását; és nem pihen se éjjel, se nappal!”

EMső atlanti útjára 1871. március 16-án ^indult el az Oceanic, és 15 nap alatt érte el Sandy Hook nem éppen veszélytelen környékét. New Yorkban olyan lelkes ünneplésben részesült, mint utoljára a Great Eastern. Ehhez képest a Cunard Társaság gőzhajói csak rozoga bárkák voltak. S az OceanicoX hamarosan követte zz Atlantic és . a Baltic, amelyek mind egyforma luxushajók voltak. Ismay sikerének ugyanis három tényezője volt: először is a White Star hajóin a megnövelt hosszúság fokozta a hajótest befogadóképességét, anélkül hogy a tolóerő növekedett volna; másodszor a sebesség fokozására minden eddiginél nagyobb teljesítményű gőzgépeket szereltek be, harmadszor pedig a kényelmes kabinokkal és a pazar szalonokkal az utazás gyötrelmét az ott414