Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért

Pacificról dobtak a tengerbe. Ebből derült ki, hogy a hajó valami iszonyatos bolyongás után Amerika túloldalán, a csendesóceáni Flattery-foknál süllyedt el.

Alig egy hónap múlva ismét hallatott magáról a Collins Társaság. November 2- án a Adriatic teljes sebességgel haladva, valósággal kettészelte a francia Le Lyonnais vitorlás és lapátkerekes gőzöst. Az őrült sebességhajszának ezúttal mindkét hajó és velük együtt körülbelül 120 ember esett áldozatul. Nem csoda, hogy Collins tekintélye megingott, és az amerikai kongresszus hamarosan megvont tőle minden anyagi támogatást. A Cunard hajók vetélytársa így hamarosan örökre eltűnt az atlanti vizekről.

IO; ^ JP^-ben már egész Anglia lélegm zet-visszafojtva figyelte, mikor készül el a nemzet új büszkesége, a világ legnagyobb hajója, a Great Eastern. Az Illustrated London News rendszeresen beszámolt az építkezés menetéről, és az “úszó palota” csak a legszerényebb hasonlat volt a magasztaló képek sorából. Külön meglepetést keltett a hajó egész hosszában végighúzódó fedélzet, mert itt “a hölgyek a legújabb párizsi és londoni divatot mutathatják be ugyanolyan látványosan és csaknem annyi csodáló előtt, mint egy kellemes délutánon a Regent Streeten vagy brightoni Esplanade-on”. De az is éppoly szenzáció volt, hogy a kapitány villanytávírón adja le utasításait, és “távcsövet használ majd, hogy lássa, mi történik a hajó orrában és a tatján”.

A 18 915 tonnás óceánjáró végső soron olyan alkotás volt, amely messze megelőzte korát, tehát valójában minden része lenyűgöző volt, kezdve a hárommillió szegecstől, amellyel összefogták bordázatának vaslemezeit, egészen a tizenhét méter átmérőjű lapátkerekekig, amelyek mindegyikében egy egész családi ház elfért volna. S ez

Hatalmas csörlődobokkal kezdődött meg 1857. november 3-án a Great Eastern vízre bocsátása

407