Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért
az óriási hajótest 1857 októberében már a vízre bocsátásra készen feküdt a parton, 110 méterre a Temze dagályszintjétöl. Száztíz méter távolság? Semmiség! Csakhogy a hajónak körülbelül akkora volt a holtsúlya, mintha több mint kétezer megrakott vasúti kocsit halmoztak volna egymásra. Ezt a félelmetes tömeget kellett megmozdítani valahogy. Brunei persze jó előre gondolt erre, és egy görgős rendszert tervezett. A tulajdonosok társasága azonban drágállotta ezt a bonyolult berendezést, ezért a mérnök kénytelen volt kidolgozni egy egyszerűbb, oldalcsúsztatós szerkezetet, amely nagyobb kockázatot jelentett ugyan, de szintén működőképes volt. JL nagy nap 1857. november 3-án érke^jLzett el, amikor Brunei csendben és a lehető legpontosabb összmunkával szerette volna vízre csúsztatni a hajót. Ehelyett valami egész más történt. Az igazgatóság nagy látványosságot és pénzügyi hasznot akart, ezért több mint tízezer belépőjegyet adtak el ehhez a tisztán műszaki esemény-John Russel, az óriáshajó építője (baloldalt) és Isambard Brunei, a tervező (az elmaradhatatlan szivarral) aggódva figyelte, hogyan mozdul meg a Great Eastern gigantikus tömege. A szorongás nem volt alaptalan... <1 hez. Itt nyüzsgött London apraja-nagyja. Elképesztő módon még a sólyatérbe is leg- 1 alább háromezer embert engedtek be. Az igazgatók még nem döntöttek a hajó végleges nevéről, egymás között a mesebeli szörny mintájára egyszerűen csak Leviatánnak becézték. így nem csoda, hogy amikor a keresztelő előtt valaki odavitte Brunelnek * a lehetséges nevek listáját, fáradtan legyin- ' tett, és csak ennyit mondott: “Ami engem illet, hívhatják akár Hüvelyk Matyinak is.” A mérnök valójában nyugtalan volt, és . erről később így vallott egyik barátjához ! írott levelében: “Aggodalmaim kellős közepén iszonyattal láttam, hogy az egész világot idecsődítették "A vízre bocsátásihoz, I melyet végre kellett hajtanom coűte que ; coűte (mindenáron). Ez nem volt helyes, ré- | mes volt, és egyedül csak hullámzó érzése- I imnek, melyek megzavarhatták volna feje- ! met, kötelességszerű lecsillapításával váltam képessé ennek elviselésére.” Brunei jól begyakorolt jelekkel személyesen irányította a lebocsátás nagy figyelmet és összhangot igénylő munkáját. De a tömeg ott tolongott az óriási láncos csörlődobok körül, mindenki mindent látni akart. A hajó már néhány lábnyit csúszott a síneken, amikor az egyik csúsztatódobnál a tömegtől megzavart legénység nem a kellő időben engedte forogni a dobot. Az iszonyatos húzóerő hatására a hajtókar hirtelen l megpördült, és agyonvágott egy embert. A j nők sikoltoztak, a gyerekek sírtak, kitört a f pánik, és a vízre bocsátás azonnal abbama- ! radt. A látványos esemény látványos kudarccal végződött, és persze mindenki Brunelt okolta. C>saknem százezer fontot költöttek a körvetkező két hónapban arra, hogy Great Eastern tehetetlen tömegét valahogy megmozdítsák. Fantasztikus tervek láttak nap-408
