Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Vasháló a Föld körül

...és az eredmény! Az egyik mozdony 1895. ok­tóber 22-én áttörte a Montparnasse pályaud­var falát, és az utcára zuhant hány kivételtől eltekintve lassan az egész világon ez a nyomtáv vált általánossá. Es mi maradt a tehetséges mozdonyépí­­dők számára? Mindenáron igyekeztek járműveik teljesítményét és sebességét nö­velni. Valóságos sebességi láz tört ki ebben az időszakban a vasutakon. 1893. május 10- én például az angol William Buchanan által tervezett óriásmozdony az amerikai Wyoming állambeli Batáviában 1,6 km tá­von már 180 km/ó sebességrekordot ért el. Otthon is rákapcsoltak az angolok, és 1895- ben Londonból a legészakibb nagyvárosba, a skóciai Aberdeenbe 97,6 km/ó átlagsebes­séggel robogott be az egyik szerelvény az utasok néma, de sűrű fohásza közben. A század brit gyorsasági vonatrekordját azu­tán 1897 márciusában állította fel egy sze­relvény, amely az angliai Ampthill mellett 145 km/ó sebességgel robogott el, alaposan kirázva az utasokból a lelket. George Pullmann 1897. október 19-én hunyt el. Az amerikai Railroad Gazette cí­mű szaklap eléggé hűvösen emlékezett meg róla: “A Pullmann-szerkezet kétségtelenül kedvezően hatott a vasúti kocsi építésére, de ... Pullmann úr nagymértékben felelős a fölöslegesen befektetett pénzért a vasúti kocsik díszítésében és azért, hogy éveken át mindent megtett a közönség ízlésének meg­rontására.” Annyi bizonyos, hogy mire beköszön­tött az 1900. év, a világstatisztikák már egyöntetűen az Egyesült Államok vezető helyét jelezték 320 000 km hosszú vas­útvonallal. A második helyen viszont a cári Oroszország állt 53 234 km-rel, Né­metország a harmadik helyre került 51 678 km-rel, Anglia pedig csak a negye­dik helyet foglalta el 30 079 km-ével. Persze ha az országok területéhez viszo­nyítjuk ezeket az adatokat, akkor válto­zik a kép. Magyarországon például 1848-ban még csak 242,5 km volt a vas­útvonalak hossza, a századfordulóra vi­szont 17 ezer kilométert ért el. Ez még­sem jelentett túl nagy fejlettségi szintet, mert Anglia területe ekkor 244 ezer, Ma­gyarországé pedig 280 ezer négyzetkilo­méter volt. De annyit világosan tükröz, hogy a vasút acélerei lüktetve hálózták be az egész világot. És a gőz után most már a villamosság indult hódító útra a síneken. 401

Next

/
Thumbnails
Contents