Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal

Keresve sem találhatott volna Watt jobb helyet gépének kivitelezésére. Az 1762-ben épült vasárugyár a birminghami Sohóban a legkorszerűbb technikai színvonalat képviselte, és Boulton felismerte a nagyszerű üzleti lehetőséget a kondenzátoros gőzgépben

Puhatolózó leveleire 1769 nyarán érkezett meg Boulton válasza, egy ügyes mérnök és egy energikus üzletember jellegzetes levele: “Két ok serkentett arra, hogy felajánljam Önnek együttműködésemet - a szeretet Ön iránt és a szeretet a pénzt ígérő különleges terv iránt. Feltételezem, hogy az Ön gépéhez pénzre, nagyon pontos mestermunkára és kiterjedt kapcsolatokra van szükség, hogy a legjobbat lehessen kihozni belőle... ezért az az elképzelésem, hogy egy gyárat kell létesíteni csatornánk mentén, az enyém mellett, ahol a gép befejezéséhez szükséges minden eszköz rendelkezésre áll, és ebből a gyárból fogjuk ellátni tetszés szerinti méretű gépekkel az egész világot.” Nagyvonalú ajánlat volt, de Watt még nem fogadhatta el, mert dr. Roebuck volt a “főnők” a maga kétharmados üzleti részesedésével. Ráadásul 1769 szeptemberében végre készen állt a 45 cm-es gőzgép.

Megkezdődtek a próbák. A bólogató .góliát hengerének belsejében másfél méteres úton suhant a dugattyú föl-alá a gőz erejével. Igazság szerint azonban túlzás, hogy “suhant” a dugattyú benne, mert a

valóságban úgy döcögött és kalimpált, mint egy elszabadult harangnyelv. De más hibák is voltak. Főként azzal az olajtömítésű szelencével voltak problémák, amelynek a henger tetején kinyúló dugattyúrúd körül tökéletes légszigetelést kellett biztosítania. Watt atmoszferikus gőzgépében ez volt az

A skóciai Kinneilben csak egy ütött-kopott henger maradt a kezdeti kudarc emlékeként