Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
Watt első sikeres 'kinneili" gőzgépe 1774 végén kezdett el zakatolni Boulton gyárában. Az avatatlan szemlélő azt hihette, hogy egy újabb Newcomen-gőzgépet lát holott a munkahenger tökéletesen légszigetelt volt. A dugattyút egy atmoszféra nyomású gőz tolta lefelé a vákuumhoz képest egyik kritikus pont, hiszen a levegőnek nem volt szabad bejutnia a hengerbe. Ekkor írta egyik levelében: “Az egyetlen következtetés, amit levonhatok ebből a próbából, hogy csak feleannyi gőzt fog fogyasztani, mint egy szokásos gép.” De a masina még alkalmatlan volt rá, hogy energiát szolgáltasson. A feltaláló tovább kínlódott, és egyik levelében már így sóhajtott fel: “Nincs az egész életben bolondabb dolog, mint feltalálni valamit!” Roebucknak is egyre fogyott a pénze, bányáit elöntötte a víz, igazán nagy szüksége lett volna az új gőzgépre. A szerkezet azonban csak döcögött. 1773 márciusában egy utolsó üzleti vállalkozás révén Roebuck teljes anyagi csődbe jutott. Kinneilben már senki sem törődött a jövő reménységével, a csodagéppel. 1773. május 20-án Watt elkeseredetten írta John Smallnak: “...minthogy a gépet az enyészetnek átengedve találtam Kinneilben, egyáltalán nem a legmegfelelőbb körülmények között... ezért valahol másutt kell elhelyeznem, tehát a héten darabokra szedtem, összecsomagoltam a vasszerkezeteket, a hengert és a szivattyút, hogy készen álljon a hajóútra Londonból Birminghambe, mely az egyetlen hely, hol a kísérletek megfelelően elvégezhetők - úgy vélem, az egész nem nyom többet négy tonnánál.” Szolid kis gőzgép volt, akkora súllyal, mint egy elefánt! Nem csoda, hogy jócskán akadt rajta még javítanivaló. Roebuck a teljes csőd közepette nem tehetett mást: 1773 augusztusában eladta Boultonnak saját üzleti részesedését a gőzgép várható hasznából. Wattot mélyen megrendítette Roebuck kudarca. Mégiscsak ez az ember volt, aki elsőként segített rajta, és aki hitt az új gőzgépben. A feltaláló amúgy is zárkózott ember volt, nehezen viselte el a balsikert, most még komorabbá vált. Meghalt a felesége is. A legnagyobb gondok közepette maradt özvegyen két gyermekkel. Semmi sem kötötte már a hideg északi Glasgow-hoz. Engedett hát Boulton unszolásának, és 1774. május 17-én elindult Birminghambe, az ígéret földjére. bban a pillanatban felgyorsultak az IL események, amint Boulton vette kezébe a kinneili gép szerelésének irányítását és az egyes alkatrészek kivitelezésének ellenőrzését. Elkészült újra az elátkozott 45 ernes henger! A kor legkiválóbb “vasmestere”, John Wilkinson fúrta ki milliméteres pontossággal azon az újfajta gépen, amelyet ágyúcsövek készítésére szánt. És 1774 végén az egész sohói gyár ott tolongott a tréfásan Belzebúbnak becézett pokoli masina 33
