Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal

Newcomen légnyomásos gépe is klasszikus alkotásnak számított, de Watt nem az egyetem padjaiban ült, csak az alagsorban. Neki nem kellett vizsgáznia a gőzgépek elméletéből, a maga útját járta.

Az egyetemi előadásokon Newcomen gépének működését egy kis modellen mutatták be, rendszerint a hallgatók élénk derültsége közben. A kattogó bádogszerkezet ugyanis gyakran megmakacsolta magát, és meg se mozdult. Pedig már elküldték egy híres londoni műszerészhez is, de az sem sokat tudott rajta segíteni. John Anderson professzor végül megunta a dolgot, és 1763 telén leballagott az alagsori műhelybe az

ormótlan szerkezettel. Azzal adta oda Wattnak, hogy próbáljon csinálni vele valamit. \JIm att óvatosan szemügyre vette a kis löí masinát. Szépen begyújtott a kazán alá. Egy idő múlva megnyitotta a gőzcsapot, de nem sok történt: “...a tüzet fújva tett néhány ütemet”, aztán konokul leállt. Watt türelmesen sorra vette a szerkezeti egységeket. Annyit máris megállapított, hogy kicsi a kazán, kevés gőzt termel. Azután ez a kevés gőz is tovább fogy a hideg fémcsövekben, de legfőképp a hengerben. A vízbefecskendezés ugyanis nem a gőzt, hanem csak a hengert hűti le.

Watt voltaképpen egy tudós alaposságával kereste a bajok gyökerét, a hőveszteség

A glasgow-i egyetem alagsorában hosszú éjszakákon át tűnődött Watt, hogy a Newcomen-gőzgép modelljét miként lehetne fürgébb mozgásra bírni. Aztán rájött végre, miért is falja a gőzt a kis szerkezet: a munkahengerben túlságosan nagy a hőveszteség

24