Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
okait. Kísérleteket végzett: megmérte a gőz hötartalmát, gyötrődött, tűnődött a problé-Ilyen lehetett az a másfél arasznyi injekciós "tű", amelyet a glasgow-i egyetem anatómiai előadásain használtak. Watt ebből alakította ki első gőzgépmodelljének munkahengerét és dugattyúját mán. Nem is kezdett bele a javításba, amíg rá nem jött, hogy az alapvető hiba a Newcomen-gép lényegében rejlik. Felfedezte a nagy ellentmondást. Ha a gőz beáramlik a hengerbe, és felfelé tolja a dugattyút, az lenne jó, ha a henger tűzforró lenne, mert így szemernyi gőz sem veszne kárba. De a gőzt le kell csapatni, hogy vákuum keletkezzék, ehhez pedig az lenne jó, ha a henger jéghideg lenne. Szerencsétlen henger! Nem lehet egyszerre hideg is meg meleg is. Hát ezért nyelik tonnaszámra a tüzelőt ezek az óriási gépek! Ha fölfelé megy a dugattyú, meleg henger kell. Ha lefelé megy a dugattyú, hideg henger kell. A gőz energiája tehát jórészt abban a sziszifuszi munkában merül ki, hogy minden ütemben újramelegíti a lehűtött hengert. Lassan már két év telt el, de Watt folyton scsak a Newcomen-gép furcsa paradoxonán tűnődött. Közben önálló műhelyt nyitott Glasgow-ban a King Streeten, és időnként elutazott egy újonnan épülő vízi út, a második Bridgewater-csatoma mérnöki munkáinak ellenőrzésére is. Valamiből meg kellett élnie. A gőzgép rejtélyes ellentmondása azonban nem hagyta nyugodni, így hát minden valószínűség szerint 1765 augusztusában történt, hogy villámcsapásként hasított belé a gondolat: nem a hengerben kell lecsapatni a gőzt, hanem egy különálló tartályban. Később így emlékezett vissza erre az élményre: “Egy kellemes vasárnap délután sétálni mentem a glasgow-i parkba. A Charlotte utca végénél a kapun át léptem be, és elhaladva a régi mosoda mellett, a gépen gondolkoztam közben, és már a pásztor házáig jutottam, amikor agyamba villant az ötlet, hogy a gőz, mint rugalmas közeg, beáramolhat egy vákuumba, és ha kapcsolat létesülne a henger és egy ilyen légüres tartály között, akkor a gőz ide áramlana, és be lehetne sűríteni a henger hűtése nélkül. Aztán láttam, hogy Watt első modelljének kondenzátora. A nagy hengerbe vizet töltött a gőzhűtéshez, a kisebbikben pedig az a légszivattyú mozgott, amely a munkahengerből átszippantotta a gőzt a kondenzátorba meg kell szabadulnom a lecsapódott gőztől és a befecskendezett víztől, ha olyan fecskendőt alkalmazok, amilyen a Newcomengépben van. Két megoldás kínálkozott a számomra: először is a víz elvezethető egy lefolyócsövön, ha egy gyűjtőtartály 35 vagy 36 láb mélységben helyezkedhet el (ez kb. 10 méter, máskülönben nem folyik ki a víz a csőből a légnyomás miatt!), és ha bármennyi levegő kivonható egy kis szivattyúval; a második az volt, hogy elég nagy szivattyút kell készíteni a víz és a levegő 25
