Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
A kis Watt legendája: 1742 táján, hatéves korában született meg benne a gőzgép eszméje, amikor ábrándozva nézte a gőzölgő teáskanna táncoló fedelét. "Hiába, feltalálónak születni kell" - sóhajtottak meghatottan a Lady's Book (a Hölgyek Könyve) olvasói ennek a képnek láttán a múlt században. Nem sejtették, hogy az egész mesét James Watt nagynénje találta ki Ennek a sovány, sápadt, szomorú szemű f‘iparos”-nak a neve James Watt volt. A huszonhárom éves fiatalember figyelmesen hallgatta Robisont, amint lelkesen ecseteli, hogy a vízszivattyúzáson kívül miért ne lehetne a gőz erejét mindenféle gépek, sőt járművek mozgatására használni. Watt érdeklődése ekkor fordult a titokzatos gőz különös tulajdonságai felé. Bár az egyetem műhelyében az volt a dolga, hogy különféle optikai műszereket, bemutató eszközöket javítson, 1762-ben már arra is szakított magának időt, hogy egy Papin-gőzfazekat készítsen, és méréseket végezzen a gőz nyomásváltozásaival kapcsolatban. Aztán olvasott Savery tüzes gépéről is, és eljátszott a gondolattal, hogy ha ő szerkesztene gőzgépet, vajon Savery vagy Papin útját jámá-e. És már ekkor rádöbbent, hogy Savery a több atmoszféra nyomású gőz és a vákuum váltogatásával elképesztően rossz működési elvet választott. Később így emlékezett erre: “...hamarosan feladtam az ötletet, hogy gépet szerkesszek ezen az elven, tudatában lévén annak, hogy ez számos kifogásra ad okot Savery gépével szemben, nevezetesen a kazán robbanásának veszélye, a csatlakozási pontok tömítésének nehézsége, nemkülönben az, hogy a gőz erejének jelentős része elvész...” Persze ekkor már Ez volt az a Newcomen-modell, amelyet javításra kapott James Watt. A 25-szörös kicsinyítésű masina jól érzékeltette az akkoriban már klasszikusnak számító légnyomásos gőzgép szerkezeti elemeit. Jobbra az öt centiméteres belső átmérőjű henger, balra a szivattyú helyezkedik el 23
