Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
Nem a gőz, hanem a légnyomás végezte a munkát Newcomen gépében. Ha az óriási himba elég pontosan volt kiegyensúlyozva, a gőznyomás csak arra kellett, hogy a kazáncsap önműködő nyitódása után (1) föltolja a dugattyút a hengerben (2). Ekkor a vízbefecskendezés hatására vákuum keletkezett (3), így a légnyomás nagy erővel tolta le a dugattyút, és vele együtt emelte a túloldalon a vízszivattyú rúdját (4) szemét, gépei már nemcsak a szigetországban zakatoltak sokfelé, hanem az európai kontinensen is munkálkodott belőlük néhány. század közepén a kereskedelem, a Lszabad üzleti vállalkozás egyre élénkebben virágzott Angliában, és ennek már kitapintható jelei is voltak. A század kezdetén az angol bányák mélyéről évente még A Newcomen-gőzgépek népszerűségére jellemző, hogy ez a roskatag vasangyal Manchester közelében 1830-ig dolgozott. Hat méter hosszú himbájának egyetlen bólintásával elvileg több mint két tonna súlyú vizet emelt ki a bánya mélyéből csak 2,5 millió tonna szenet hoztak a felszínre, az 1750-es években viszont 4,5 millió tonna volt az évi termelés. Európa még a föld mohó birtoklásában látta a vagyon legfőbb forrását, a szigetország polgárai viszont már tudták, hogy ha sikerül gépekkel növelniük a különféle háziipari termékek mennyiségét, akkor legalább olyan takaros jövedelemre tehetnek szert, mint ha földjeik volnának. A mérnököket ezért mind többre becsülték, és alkotásaik újabb lendületet adtak a fejlődésnek. 1759-ben például felépült az Eddystone világítótorony, John Smeaton alkotása, amelynek 21 méter magas csonka kúpját nemcsak a hajósok, hanem az építészek is megcsodálták. Ugyanebben az évben alapította dr. John Roebuck a hűvös északon, a Carron folyó partján a később híressé vált Carron-vasművet, amelynek vízkerékkel hajtott kovácsológépei óriási ütésekkel formálták az izzó fémtömböket. És ez volt az az év, amikor Skóciában a glasgow-i egyetem egyik diákja, John Robison megismerkedett az egyetem alagsori műhelyében egy különös technikussal. Találkozásukra később így emlékezett: “Egy iparost láttam magam előtt, nem is vártam többet, de ehelyett meglepetésemre egy filozófust találtam, velem egykorú fiatalt, aki mindig kész volt tanácsokkal ellátni.” 22
