Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal

Remek ötlet volt Savery kapitánytól, hogy megkettőzte tüzes gépét, mert így folyamatossá tette a vízemelést. Amíg a jobb oldali tartályból a gőz kiszorítja a vizet, addig a bal oldaliban a légritka tér gondoskodik az utánpótlásról (1). Amikor a gőz, illetve a víz kitölti a tartályokat, a kezelő elzárja a jobb oldali és kinyitja a bal oldali tartály csapját (2). Ekkor a kihűlő gőz a jobb oldali tartályba kezdi felszívni a vizet, a bal oldali tárolóból viszont a friss gőz továbbítja fölfelé az újabb vízadagot (3), amíg be nem következik a kezdő állapot

sára tehát vétót mondott. Annál is inkább, hiszen a királyi szabadalom az ő gépeit védte kizárólagos joggal, és az érdeklődés egyre nőtt a tüzes masina iránt. 1707-ben

már az első külföldi megrendelés is befutott. A széles látókörű, energikus Nagy Péter cár vásárolta meg “a bányászok barátját”, és Pétervárott a Nyári kert szökőkútjainak táplálására szereltette fel. Hiába, ez volt a nagy különbség: Angliában a bányákhoz, Európa többi részén csak a szökőkutakhoz kellett a gőzgép.

Az angol bányászok azonban nem voltak túlságosan elragadtatva Savery gépétől. Állandóan féltek a kazánrobbanástól, ami igen gyakran megesett. Akkoriban legfeljebb három atmoszféra nyomású gőzt tudtak biztonságosan előállítani a rézlemezekből szegecselt kazánok és az ónnal forrasztott csatlakozási pontok miatt. A kezelők azonban rendszerint túlerőltették a gépet. Jellemző, amit Savery kortársa, a neves francia mérnök és fizikus, Jean T. Desaguliers írt erről: “Savery kapitányt a York épületeknél ismertem meg, ahol a gőzt nyolcszor vagy tízszer erősebbé tette a közönséges levegőnél; ebből kifolyólag olyan nagy volt a hőség, hogy megolvasztotta a lágyforraszt, a gőz ereje pedig olyan hatalmas, hogy feltépte a gép néhány csatlakozását...”

Nyolc-tíz atmoszférás gőzzel dolgozni igazán nem tréfadolog. Mennyivel szolidabb lett volna egyedül a levegő nyomásával mozgatni egy dugattyút. De Papin professzor, aki ezt a működési elvet kitalálta, már bukott ember volt. Utolsó fennmaradt levele, amelyet Londonban írt egyik barátjához 1712 júniusában, szomorú dokumentuma az élhetetlen feltalálók sorsának. “Lehangoló helyzetben vagyok, minden erőfeszítésem ellenére csak ellenségeskedést vonok magamra. De nem félek, és bízom a Mindenható Istenben.” Az ég azonban nem segített: Papin végül nyomtalanul eltűnt London egyik nyomornegyedében.

19