Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal

fogni a levegő nyomását. Az egyik díszteremben gondosan kicsomagolta készülékét, egy kis gőzfejlesztő kazánt helyezett el a fal melletti kandalló lángjai között, vizet öntött bele, szerelt, kalapált egy kicsit és máris kezdődhetett a bemutató.

Amikor III. Vilmos király és udvamépe bevonult, mindenkit meglepett a látvány. A terem közepén apró szökőkút lüktető vízsugarai törtek a magasba valami pöfögő, prüszkölő kis tüzes gépből. Az udvarhölgyek talán még tapsoltak is elragadtatásukban, egyszóval Savery találmánya nagy sikert aratott. A kapitány azonban nem csupán játékszernek tekintette dohogó bádogszerkezetét. “Nagyban” is meg akarta csinálni, hogy a gépezet a tűz erejével szivattyúzhasson vizet a bányák mélyéről. Királyi pátensért folyamodott tehát, és 1698. július 25-én kapta kézhez azt az okiratot - ha tetszik, szabadalmat -, amelynek értelmében kizárólagos joggal csak ő készíthet és adhat el ilyen tüzes gépeket.

A kis gőzgép a tudósok világában is érdeklődést keltett. Savery egy év múlva, 1699. június 14-én az akkori angol tudományos akadémia, a londoni Royal Society előtt is elmagyarázta szerkezetét, és a Királyi Társaság évkönyvébe a következő bejegyzés került: “Mr. Savery a Társaságot gépének bemutatásával szórakoztatta, vizet emelve a tűz ereje által. Köszönet mondatott a kísérlet bemutatásáért, mely a várakozásnak megfelelően sikeres volt, és elismerést aratott.”

Savery szerkezete valóban ötletesen működött. A csapokon kívül egyetlen mozgó alkatrész sem volt benne, mégis könnyedén lökte a magasba a vizet. A masina két ütemben dolgozott. Induláskor a megfelelő csapok elfordítása után egy kazánból nagynyomású gőz áramlott a gépezet “átemelő”

tartályába. Ekkor jött az első ütem: vizet csorgatva kívülről a “szivarra”, lecsapódott benne a gőz, tehát vákuum keletkezett, ez pedig vízzel szívta tele a tartályt. Ezután jött a második ütem: újabb gőzadag tódult a tartályba, és ennek nyomása egy másik csövön át kiszorította a vizet egy felső gyűjtőilyen lehetett Savery londoni gőzgépe, amelyet vízemelésre használt egy családi házban 1698 táján, Kensington külvárosában. Amikor gőzt engedett az átemelőtartályba, a gőz fölfelé nyomta a vizet egészen addig, amíg a tartály ki nem ürült (1). Ekkor Savery elzárta a gőzcsapot (2), és vízzel hűtötte le a tartályt. A keletkező vákuum hatására az alsó szivattyúcsövön át víz nyomult a tartályba (3). Amikor megtelt az edény, elzárta a hűtőcsapot (4), és a vízemelés kezdődött elölről