Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Felszáll a füst
■’S.- - t A nagy történelmi pillanat, amikor az ember ősi vágya teljesült. 1783. november 21-én Pilátre de Rozier vegyész és d Arlandes márki, gyalogsági őrnagy, a világon először emelkedett a magasba egy hőlégballonon. A nevezetes eseményt így látta házának teraszáról Benjamin Franklin felé haladtunk, aztán visszatértünk a folyó medre fölé, és átutaztunk a La Conférence kerítése fölött, így sodródva a folyó mentén, de sohasem keresztezve. »Ezen a folyón nagyon nehéz átvágni« -jegyeztem meg társamnak. »Úgy látszik - válaszolta -, de ön semmi sem csinál. Feltehetően azért, mert bátrabb, mint én, és nem fél a lezuhanástól.« Megpiszkáltam a tüzet, és egy köteg szalmát szúrtam a villámra, felemeltem, és a lángok közé dobtam. Egy pillanat múlva úgy éreztem, mintha a mennyekbe emelkednék...” égül is körülbelül 25 percig sikerült a levegőben maradniuk, majd Párizstól nyolc kilométerre, a croulebarbe-i malomnál értek földet. Eközben egész Párizs a háztetőkön tolongott, még a Notre-Dame templom tornyain is ültek, mindenki az eget kémlelte, s a repülés egyik szemtanúja később lelkesen írta: “Ez a veszedelmes légi út megérdemli, hogy aranybetükkel jegyezzék be a világtörténelem évkönyvébe. A krónikás a legcsekélyebb túlzás nélkül Pilátre de Rozier úrnak és d'Arlandes márkinak kell hogy odaítélje az érmet, mint az első embereknek, akik szabadon szálltak a levegőben.” Benjamin Franklin is ott volt a nevezetes eseményen, és racionális gondolkodására jellemző, hogy a lelkesedésen túl már a léggömb gyakorlati felhasználásának problémája izgatta. A Royal Societynek írt beszámolójában érdekes ötletet vetett fel: “Néhányan úgy vélik, hogy a földön való haladás is tökéletesíthető általa, és hogy egy futó ember vagy ló ilyen gömb alá hurkolva és felfüggesztve úgy, hogy 8 vagy 10 fontnál nagyobb súllyal (kb. 4-5 kg) ne nehezedjék lábaival a földre, szélsebesen rohanhatna egyenes vonalban végig a földeken, ösvényeken, csatornákon, sőt még a vizeken is által.” Kár, hogy senki sem próbálta ki ezt az eredeti ötletet! Közben Charles professzor sem nyugodott, hiszen világosan látta, hogy hidrogénballonja - a Charliére - ugyanúgy alkalmas az ember szállítására, mint a bizonytalanabb Montgolfiére. Tudós alapossággal tervezte meg ballonját az emberrepüléshez. A ballonburkolatot gumibevonatú selyemszövetből készíttette a Robert testvérekkel. Az emelkedési magasság szabályozására csapószelepet szerelt a ballon csúcsába, ezt zsinórral nyithatták a függőkosárból. Ha meghúzták a zsinórt, a hidrogén egy része távozott, és a ballon lejjebb ereszkedett. Ha viszont emelkedésre akarták serkenteni az 113 Á
