Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
Az összetett címerben a címerek rangsora, elhelyezése, a színek sorrendje szabályozott. Egyszerűbb példák: Láthatjuk, hogy a legrangosabb címer a pajzs jobb felső és a bal alsó negyedébe kerül, ezzel szemben a sisakok fordított sorrenben kerülnek a pajzsra. Ugyanígy van megállapítva a sorrend három vagy akár öt összetett címer esetében is. Előfordul, hogy több címerpajzs egymás mellett szerepel, ezek összeállítása is szabályozott. Ismerünk ezenkívül számtalan összeállítást, ahol egy nagyobb pajzs vagy címer körül több országrész, birtok vagy rokon család pajzsa, címere szerepel. Ezek, ha nem a heraldikai szabályok szerint vannak ábrázolva, címerképek és nem címerek. Sok esetben családfa jellegük van. Régebben azt hitték-és divattá vált -, hogy minnél több a sisak, annál előkelőbb a viselője. Ez tévedés, egy személynek egy sisak jár! (Többet nem tud a fejére tenni!) Végeredményképpen ezek a megjelenési formák is csak helyesen vagy helytelenül összeállított összetett címerek vagy címerképek. Ellentétben a bonyolult angol és német címerekkel, a francia elv az, hogy „az a több, akinek a címerében kevesebb van”! Magyarországon a bonyolult összetett címerek elég ritkák, mert ezek kezdetben nyugaton a hűbéri kötelemre utaltak, ami nálunk - nyugati formájában - nem létezett. Ahogy az idők folyamán változtak a fegyverek, úgy a címerben szereplő pajzs és sisak is a kornak megfelelő formát vette fel. Ennek alapján az eredeti adománylevélben rajzolt címerről a korát is meg lehet állapítani, még ha a szöveg hiányos is. Természetesen egy ilyen vizsgálathoz, megfelelő és tágabb ismeret szükséges. Az egyik század stílusából az átmenet a következő századéba mindig magán viseli úgy a régi,mint az új korszak formajegyeit. Arra is tekintettel kell lennünk, hogy a stílusváltozások, a divat, nem egy időben jelentkezett és honosodott meg minden országban. Vigyáznunk kell az összehasonlítással. Pl. a Habsburg birodalomban századokon át alig történt stílusváltozás, ellentétben más európai országokkal, ahol teljesen új formák születtek. A renaissance pompás és nagy grafikai felkészültséget igénylő címerrajzai szorosan kapcsolódnak Ajtósi Dürer Alberthez (1471-1528), aki magyarországi számazása révén számunkra különös figyelmet érdemel, mert korának kimagasló címer-művésze is volt. Az eredeti címer formája és az azon szereplő formaképek sokmindenről tanúskodnak. Sajnos ezt nem mondhatjuk el a másolatokról. A címerek nagy része ugyanis másolatban maradt fenn pecséten, pecsétgyűrűn, vagy családi okiraton. Nemcsak a címer színei és tartalma változhatott ilyenkor, hanem a rajzoló, a vésnök a korabeli divat szerint sok esetben át is formálta a címer díszeit. Hozzátett, vagy elvett belőlük. Hozzájárult ehhez a nemzeti érzés erősödése is, amely mind nagyobb szerepet kapott a címerábrázolásban. Az illető orszag-78
