Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
II. RÉSZ HERALDIKAI ISMERETEK A CÍMER RÉSZEI A címer. Címerstílusok Eddig a heraldika történelmi és elméleti kialakulását kísértük figyelemmel. Most rátérünk a megjelenés gyakorlati formáira. Összefoglalva az előzményeket megállapítottuk, hogy a heraldikai értelemben vett címer és címertan kialakulásával- kapcsolatban az-ókort és a XII. századot megelőző kort nem veszszük figyelembe. A címer kialakulásának bölcsője Nyugat-Európában van, szorosan kapcsolódik a lovag fogalmához, a hűbériség eszmevilágához, de sejthetően kelet-európai vonásokat is tartalmaz. Tulajdonképpen mi egy címer? Von Ulmestein, elismert heraldikus így határozza meg: ,A címer kiszínezett, örökölt, vagy maradandó jelkép egy nemzetség vagy közösség szimbolikus megjelenési formájában, egy középkori harcos védő fegyvereivel, azaz pajzzsal, sisakkal és cimerpalásttal kifejezve.” Bárczay (1897) szerint a címerbizonyos szabályok szerint meghatározott mázokból és alakokból formált kép, amelyet megkülönböztető, vagy ismertető jelvény gyanánt használnak azok, akiket megillet”. Hozzáfűzi még, hogy nem minden jelkép címer, hanem feltétel, hogy: a ) pajzsba legyen foglalva, b ) egy fejedelem által legyen adományozva, vagy elismerve, c ) örökölhető legyen. A német és a Nyugat-Európában elfogadott meghatározás, valamint a kalsszikus magyar megfogalmazás között bizonyos felfogásbeli különbség érezhető, ezért Áldásy (1923) egyszerűbb és világosabb meghatározását tartom korszerűbbnek, mely szerint: ,A címer valamely egyénnek, családnak, vagy testületnek meghatározott szabályok szerint alkotott jelvénye.” Ahhoz, hogy egy jelvény, vagy jelkép címer is legyen, a következőknek kell eleget tennie: a. ) pajzsba legyen foglalva, b. ) meghatározott sz nekkel legyen jelölve, c. ) meghatározott formában örökölhető legyen, d. ) régi szokásjog, vagy fejedelmi adomány alapján elismert legyen. Ez utóbbi pont a jelen körülmények között csak bizonyos országokra és nemesi címerekre korlátozódik, tehát, ha a címerben nemességre való utalás is van. Ez egyébként Európa egyes nyugati államaiban már túlhaladott állapot, mert itt a polgári címerek már a XV. században elterjedtek. Jelenleg pedig — mint a megfelelő fejezetben látni fogjuk - egyáltalán nem feltétel, hacsak valaki nem él vissza a rangot és történelmi családokat megillető jelképekkel, vagy nem bitorolja egy család meglévő címerét. A címer legújabb német meghatározása Hildebrandt Wappenfibel-je (címerkönyve) szerint, amelynek 17-ik javított kiadása egyben a Német Heraldikai Egyesület tudományos tagozatának hivatalos megnyilatkozása is (1981-ből) a következő: ,, Wappen sind farbige, bleibende (d.h. grundsätzlich unveränderliche) Bildkennzeichen 69
