Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
eines Geschlechts (ausnahmsweise auch einer Einzelperson) oder einer Körperschaft von symbolischer Bedeutung, dargestellt unter Benutzung der mittelalterlichen Abwehrwaffen (Schild und Helm mit Helmdecken und Helmzier) nach bestimmten Regeln. Ein frei und willkürlich gewähltes symbolisches Bild oder Abzeichen wird demnach erst zu einem heraldischen, wenn es in eine Schildform gestellt, mit bestimmten Farben versehen und in fcstgelegter Gestaltung als bleibendes Abzeichen überliefert wird.” Magyarul: A címer színes, maradandó (tehát alapiábanvéve változatlan) szimbolikus jelenlessel bnu jelkepe egy nemzetségnek (kivételes esetekben személynek) vagy testületnek, meghatározott szabályok szerint felhasználva a középkori védőfegyvereket. (Pajzs, sisak, sisaktakaró és sisakdísz.) Valamely tetszés szerint szabadon választott jelkép vagy ábra csak akkor válik címerré -tehát a címertan szabályainak megfelelőenha pajzsformába van foglalva, meghatározott színekkel ellátva, és meghatározott alakzatban rögzítve mint örökölhető jelkép szerepel.'’ Láthatjuk, hogy ebben a legújabb 1981-ből származó, bár kissé németesen bonyolult meghatározásból a királyi, fejedelmi adományról már említés sem esik. Ez a meghatározás tükrözi nagy' általánosságban a demokratikus országok többé-kevésbé hasonló felfogását néhány még fennmaradt királyságot, hercegséget kivéve, mely utóbbiakban az adományozás kérdése még érdemekhez kötött feltétel lehet. Maga a címer mibenlétének meghatározásaként a fenti Hildebrandt-féle körülírás fedi a mai nemzetközi heraldika felfogását, és ebből a szemszögből nézve tárgyaljuk a címereket. A legújabb magyar felfogás a címer fogalmát tágítani kívánja (1983!) sőt új fogalomként „antiheraldikus” címerekről is beszél. ,Antiheraldikus”, magyarul „címer-ellenes címer” nem létezik! Ez contictio. Vagy' címer, vagy nem! Voltak ugyan a múltban is hibás vagy helytelenúl összeállított címerek, de azóta kialakult a címertan mint tudomány, és meghatározta a szabályokat. Aki ezeknek a nemzetközileg is elismert szabályoknak mellőzésével kíván címerszerűséget készíteni, az nem címertanellenes, hanem tudatlan, és műve nem fedi a címer fogalmát. Lehet, hogy ezzel az új frázissal kívánják a „magyar heraldika más művelői” a városaink címerei ellen elkövetett erőszakot jóvábeszélni, de ez az új megjelölés a történelmi múltú címereink helyett készített, többségében „antiheraldikus” valaminek elnevezett képekkel nem pótolható, és nem elfogadható. 19ö3-ban Bertényi Iván tollából megjelent Magyarországon a „KIS MAGYAR CÍMERTAN”, majd 100 évvel Bárczay és 50 évvel Aldásy összefoglaló munkái után. Ezt a kezdeményezést csak örömmel fogadhatjuk, és nem kritika, csak dicséret illeti meg a könyv íróját. Ezért megjegyzéseink sem szőrszálhasogatások, hanem inkább feletett kérdések, mert feltételezzük, hogy a „szakmailag ellenőrzött” és „a magyar heraldika más műveltetőivel folytatott megbeszélések alapján” íródott könyv nem mindenben fedi Dr. Bertényi Iván felfogását, hanem inkább a „kollektíva” álláspontját tükrözi. Bertényi nemzetközileg is ismert heraldikus, a Nemzetközi Heraldikai Akadémia tagja, és alig hihető, hogy meghatározásai az általánosítások szintjén mozogjanak, és eltérjenek az ő általa is ismert szabályoktól. (Erre egyébként a „Bevezetésiben is rámutat.) i r Az olvasó tájékoztatására és féreértések elkerülése végett kénytelenek vagyunk a fentebb hivatkozott könyv megállapításait szószerint idézni. ,,A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló olyan, legtöbbször pajzs alakú jelvény (szimbólum), amelyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jelként használnak. A címerek megítélése koronként és országonként változott. Általában az alábbi követelményeket állítják velük szemben: 1. A címerek színes jelvények. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig színesen is ábrázoltak őket. így például általában nem színesek a középkori pecsétek vésetei, mégis címereknek tarthatjuk ábráikat, mivel joggal tételezzük fel, hogy színes eredeti után készültek.) 2. Ábrázolásaik mértani formák vagy stilizált képek. A térbeli ábrázolás nincs megengedve, illetve csak kismértékű lehet. 70
